az egyetemisták élete..

halihó!

arra jöttem rá, hogy már nagyon rég nem lett ide íródva semmi, szóval most itt nagy ráértemben úgy gondoltam, pótolom az elmaradást.
ahogy elnéztem, legutoljára július végén írtam bármit is, szóval van miről mesélni.
időközben egyetemista lettem, bizony ám, az SZTE-BTK anglisztika szakos hallgatója vagyok, aki épp a vizsgaidőszak előtt áll és nem tudja, mire számítson.
amúgy izgalmas az egyetemisták élete. nekem elég laza lett az órarendem, szóval sok a szabadidő és a láblógatás. persze lehet, hogy ezek helyett inkább a tanulásra kellene koncentrálnom, de sebaj.
szerencsés vagyok, mert a tanáraim többsége atomjófej, és néhány óra még élvezhető is.
az, amihez nehéz volt hozzászoknom, az az volt, hogy másfél órásak az előadások (a középiskolában megszokott 45 perc helyett). 
megismertem egy csomó jófej embert is, szerencsére mindenki nagyon barátságos meg satöbbi.
az egyetemistáknál általánosnak tűnik, hogy mindenki hetente jár bulizni, meg hasonlók, viszont ez az életmód nekem sosem jött be, szóval, amikor a többiek buliznak, én itthon nézem a Két Pasi Meg Egy Kicsi-t. meg úgy általában minden adandó alkalommal.. sőt, akkor is, amikor nem kéne. bár amióta a 9. évadhoz értem, amiben ugye Charlie Sheen már nem szerepel, akkor kissé alábbhagyott a lelkesedésem.
na, de visszatérve az egyetemi élet "örömeihez"...
az, hogy a téli szünet nem a pihengetés és semmittevés időszaka lesz ezentúl, nagyon megrázott. szóval.. nem nagyon lelkesedem az ötletért, hogy a karácsony és újév közötti időszakot is tanulással kell töltenem, de hát ez van.
nos, nagyjából ennyivel tudnám összefoglalni a nyár óta történt eseményeket, aztán majd egyszer csak jelentkezek egy újabb bejegyzéssel. 

(már csak 16 nap van karácsonyig :))

nyaralás - negyedik nap - sástó

a szokásos reggeli készülődés, öltözködés és reggelizés mellé ma még a pakolás is betársult. ehhez képest nem készültünk el sokkal később, mint máskor.

úgy döntöttünk, hogy mielőtt még nekiindulnánk sástó felé, megnézzük a horgásztavakat ott váraszó környékén. három tó egymás után. szép látvány volt, bár túl sok érdekes dolog nem történt..

ezután már tényleg sástó felé vettük az irányt. ott könnyen megtaláltuk az úticélunkat, ami nem volt más, mint az adrenalin park. közben nóri kb százszor elmondta, hogy ő ott már harmadszor jár.

a parkolóban, az autóban ülve megreggeliztünk, aztán nekivágtunk a kalandnak. először körbenéztünk, hogy mi mindent lehet ott csinálni, de végül persze a bobozásra esett a választás. eleinte nem nagyon akartam kipróbálni, de aztán végül beadtam a derekam, és én is mentem egy kört – persze nem egyedül.

olyan félelmetes volt, ahogy dőlt jobbra-balra.. mindig olyan érzésem volt, hogy mindjárt kirepülünk.

ezután olivér még kipróbálta azt a nagy felfújt gömböt, amibe bele kell mászni aztán rátesznek a vízre és szenvedhetsz azzal, hogy próbálsz felállni, de nem sikerül. vicces volt nézni, ahogy ott küszködik.

ekkor már bőven délután volt, szóval lassacskán el kellett indulnunk hazafelé. a gps 4 órára saccolta az utat. közben a zenelistám végére értem, szóval olivérrel megnéztünk egy doctor who-t is.

amikor szegedre értünk, olyan érzésem volt, hogy végre visszacsöppentünk a civilizációba. nem mintha eger nem lett volna civilizált, de valahogy nem ugyanaz..

szóval ott bementünk a tescoba, hogy legyen mint vacsorázni. közben azon merengtünk, hogy milyen fura, hogy itt már bármikor összefuthatunk ismerőssel.

ahhoz képest, hogy milyen fáradtan értünk mind haza, én még jó sokáig fent voltam még..

nyaralás - harmadik nap - szilvásvárad

ma reggel ismét nóri korai ébresztőire pattant fel a szemem, és szokás szerint még visszaaludtam utána. még fél tíz körül is tudtam volna tovább szundizni, de sajnos a folyamatos kopogtatást az ajtón már nem lehetett figyelmen kívül hagyni (pedig én minden erőmmel próbáltam úgy tenni, mintha nem venném észre)

a reggeli készülődés után autóba pattantunk, és elindultunk szilvásvárad felé. ott jegyet váltottunk a kisvasútra, majd vártunk kb háromnegyed órát az indulásáig. egy órakor már fent ültünk és vártuk az indulást. egy kb negyedórás utazás után megérkeztünk a végállomásra, ahol leszálltunk és nekiindultunk a visszaútnak. előtte még vetettünk pár pillantást a szalajka-patak forrására is, meg beletettük a kezünket (jó hideg volt)

nekem erről a helyről még általános iskolás emlékeim vannak.. ugyanezt a patak menti túrát csináltuk végig, bár a túra-részéből nem sok maradt meg. az történt ugyanis, hogy menet közben a hátam mögött jövő kispajtással akartam cseverészni, ezért hátrafordulva mentem, és hát valahogy felbuktam és szépen beleültem a patakba. nem volt kellemes a visszaút..

visszatérve a nem olyan távoli múltba, nekem az volt a véleményem erről a sétáról, hogy túl sok ember volt ott. ha már erdei séta, akkor ne legyen betonút, meg 30 ember még aki ott van körülöttünk. az erdőnek az a lényege, hogy csend van és nyugalom.

ezután visszamentünk az autóhoz, és (miután átálltunk egy árnyékosabb helyre) megebédeltük a kis szendvicskéinket.

a következő napirendi pont a kocsimúzeum volt. nem volt valami nagy élvezet, meg kell, hogy mondjam. mármint a fejemben nem így képzeltem a dolgot. talán dobott volna rajta egy keveset, ha fel is lehet ülni a kocsikra, de így aztán pláne semmi izgi nem volt.

mivel enni is kell valamit, ismét útba ejtettük az egri tescot, ami a civilizációt és az ingyen wifit jelentette számunkra. (nagyon úgy tűnhetek, mint egy internet-függő.. én csak nem akarok lemaradni semmiről, ennyi az egész)

visszafele (teljesen váratlanul) a siroki vár felé kanyarodtunk. én nem mentem fel, mert addigra már tényleg mindenem fájt és mozdulni sem tudtam. ez a nap amúgy is azzal telt, hogy próbáltam vonszolni magamat a többiek után, ez a plusz kirándulás FELFELÉ már betett volna.

amikor visszaértünk a szállásra, nórival majdnem rögtön nekiindultunk, hogy megnézzük a tavakat a közelben, de végül csak a falu végéig sétáltunk el. persze utána meg is bántam, hogy elmentem, mert tényleg nagyon nehezemre esett bármit is csinálni, ráadásul ez a tökfej folyamatosan dalolászott, ami egy idő után elég irritáló tud lenni.. (az 'egy idő' pedig kb két másodperc volt..)

mire visszaértünk, a család többi tagja már nagyban sütötte a szalonnát. de sajnos annyira elkezdett fújni a szél, hogy le kellett fújni (szóvicc alert!) a szalonnasütést. nem sokkal ezután az eső is ömlött mint a fene. néha még az áram is elment.

a napot most is közös kártyázással zártuk, és most ismét arra várok, hogy nóri végre kijöjjön a fürdőszobából.

nyaralás - második nap - szarvaskő, eger

újabb nap virradt, és mi újabb lendülettel vetettük bele magunkat az északi-hegység rejtelmeibe. reggel fél kilenc körül arra kászálódtam ki az ágyból, hogy a fél család már felöltözött, sőt, a fiúk már meg is reggeliztek. nagy kényelmesen én is elkészültem. kisvártatva beültünk az autóba, majd útnak is indultunk.

kb félóra autókázás után meg is érkeztünk szarvaskőre, ahol a tervezett 2-3 órás túra helyett annyit csináltunk, hogy felmentünk a ’várba’, majd lejöttünk. az egész annyi volt, hogy meredeken felfelé caplattunk, azért, hogy odafent egy vacak zászlót találjunk. ez engem nagyon emlékeztetett az osztálykirándulásra, amikor fel kellett másznunk tök magasra, aztán kiderült, hogy csak néhány nagyobb kő van ott, ráadásul a kilátást eltakarják a fák.

mindenesetre engem örömmel töltött el az a tény is, hogy a 2-3 óra helyett csak 1-et töltöttünk túrázással.

ezután a kis séta után ismét autóba szálltunk, hogy eger felé vehessük az irányt. ott kisebb kitérővel, de megtaláltuk a mcdonaldsot, ahol jóóóóót ebédeltünk. és volt wifi! civilizáció!

amúgy szép város eger, de nekem mindig szeged lesz A VÁROS. az origo. a 0,0,0,0. stbstb..

szóval ebéd után nekiindultunk a várnak. láttuk a pavane táncegyüttes előadását, (meg előtte hallottunk egy bácsit beszélni az íjakról, de számomra az annyira mérhetetlenül unalmas volt, hogy nem igazán figyeltem), majd körül is néztünk egy kicsit. jó volt az egésznek a hangulata, ahogy ott középkori ruhákban császkáltak egyesek, (jah, amúgy megemlíteném, hogy ilyen várnapok voltak v mi..), meg a műsorok..

alapvetően a várostromot akartuk megnézni, ami hatkor kezdődött, mi meg 3 körül már kifogytunk a tennivalóból. nórival ültünk kb egy órát, és néztük a kicsiket, ahogy egymással kardoznak, illetve valami verseny is volt nekik rendezve. az egyik szám az volt, hogy fel kellett venni egy ilyen nehéz sisakot a fejükre, aztán szaladni kellett, fordulni, és visszaszaladni. na már most el lehet képzelni egy 140 centis kiskölköt egy bazinagy fém sisakkal a fején.. himbálózott az rendesen.. egyik csöppség, szegény, orra is bukott.

aztán ismét a táncegyüttes lépett fel, tök menő volt, dobálták a zászlókat, meg doboltak, meg stb. nagyon LÁJKOLTAM.

eztán kezdődött az igazi show, először jöttek a törökök, imádkoztak mekka felé, aztán puffogtattak egy sort a magyarok, aztán esküt tettek. és a végén, a nagy finálé, a CSATA. na az király volt. puffogtatás, kardforgatás, halottak.. egy bábut le is dobtak fentről, mintha valaki lepottyant volna.

kellőképp elfáradva visszabattyogtunk az autóhoz és elmentünk a tescoba. hát ott semmi érdekes nem történt.

nyolc óra tájban a szállásra is visszaértünk, ettünk, majd ismét leültünk kártyázni. most pedig már kezdek nagyon álmos lenni, szóval remélem, hogy nóri hamarosan ki fog jönni a fürdőszobából..

nyaralás - első nap - pest, váraszó

a tervezett reggel 7-8 órai indulás helyett kilenc felé sikerült elhagynunk a lakást, begyömöszölődnünk az autóba és elintegetni a nagymamát. jelezném, nem rajtam múlott a késés. a kb két és fél órás autóút nekem annyiból állt, hogy betettem a fülembe a fülhallgatót, benyomtam a zenét, és ki se vettem megérkezésig. meg is lepődtem, hogy nem oda érkeztünk meg, ahova gondoltam.. merthogy közben bekerült az útitervbe az IKEA. mi nagyon szeretjük az ikeát, de most sajnos csak átrohantunk rajta..

újabb húsz perc autókázás után megérkeztünk a pesti nagyszülőkhöz. rögtön bevetettük magunkat a nappaliba, és rögtön mindenki nyomatta az internetet. jellemző..

ebéd után összenyomorogtunk a két kanapén plusz a fotelon, és néztük egymást egy ideig.  meg beszélgettünk is. aztán sajnos eljött az indulás ideje.. zutty, be az autóba ismét. még ellátogattunk az auchan-ba is, utána egyenesen váraszó felé vettük az irányt. az egyenest persze csak képletesen értem, valójában össze-vissza kanyarogtunk.

újabb két óra után meg is érkeztünk váraszóra, sőt, a szállást is megtaláltuk. nagyon jó kis hely ez. leszámítva az idegesítő kutyát, aki valahogy bejött a kertbe és ugrándozott meg minden. nem az, hogy félelmetes, de nem szeretem a kutyákat. összenyalt meg összekarmolt..

kimentünk sétálni is, láttunk egy pár pletykálkodós nénit kint ülni a ház előtt, illetve az összes kutya megugatott minket, ami mellett elmentünk. odafelé és visszafelé is. zengett az egész utca.

annyira furcsa nekem, városi lányként néha így bele-belecseppenni a falusi közegbe. valahogy minden olyan nyugodt és csendes. mondjuk újszeged sem egy hangos környék, és ott is minden második ember tart kutyát, de mégis más.. például nálunk nincs minden ház előtt ki pad a pletykálkodós néniknek.

este pedig, csak hogy meglegyen a családi nyaralás hangulata, römiztünk egy pár kör erejéig. egyszer nyertem is! most már lassan 11 óra lesz, és el is vagyok fáradva. csak azt sajnálom, hogy nincs internet.

VICCELEK! annyira nem vagyok függő.. holnap úgyis megyünk egerbe, ott valahol csak lesz wifi.

szóval most arra várok, hogy mehessek zuhanyozni, aztán aludni.

[a dátumot utólag állítottam át, azért tűnik úgy, mintha tényleg pénteken posztoltam volna]

az emberek naivak..

az emberek olyan mérhetetlenül naivak, befolyásolhatóak és gyakran buták is.
egy cég kiposztolt a facebook oldalára egy képet, ami természetesen photshoppolva volt. a képen a Vissza a Jövőbe c. filmben szereplő DeLorean műszerfala volt látható, ahogy a második filmben is van. csakhogy a filmben a legfelső dátum (vagyis a céldátum) át volt photoshoppolva 2015. október 21-ről 2012. június 27-re. és amilyenek az emberek, el is hitték, hogy a kép igazi, végig sem gondolták, hogy "hé, én láttam a filmet, és abban nem ez volt!"


persze tegnap ezzel volt tele a Twitter - én is így vettem csak észre a történteket. még azóta is benne van a top 10 World-Wide Trending Topics-ban (ezekről tweetelnek a legtöbben) a Back to the Future és Marty McFly is. persze az emberek fele arról ír, hogy nem is 2012, hanem 2015 a helyes dátum, de a másik fele még mindig arra vár, hogy Marty McFly felbukkan hirtelen, illetve panaszkodnak, hogy még nem találták fel azokat a repülő gördeszkákat.


mellesleg, egyszer már történt hasonló, 2010-ben július hatodika volt a kamu dátum. nem is értem, egyeseknek ez miért jó poén..


http://mashable.com/2012/06/27/back-to-the-future-hoax/

"Nórika nem alszik.." - vagy talán mégis?

hello!
ismét írok.
úgy tűnik, mostanában nagyon ráérek.
vagy csak hirtelen sok az ötlet. ki tudja..


elöljáróban elmondanám, hogy ez egy tipikus ott-kellett-volna-lenned sztori, de hátha így is jó lesz..
tegnap a délutáni pihenőmet töltöttem, Nóri pedig aludt. egyszer csak felriadt, rámnézett, és megkérdezte, hogy van-e, aki régebb óta itt van. megpróbáltam kiszedni belőle, hogy mire gondol pontosan, de hasonló értelmetlen mondatokat kaptam. aztán megpróbálta úgy elmagyarázni, hogy "tudod, például van, aki régebb óta tanul angolul." itt már kezdtem sejteni, hogy nincsen teljesen magánál, és ezt a véleményemet vele is megosztottam. erre elkezdett velem kötöszködni, hogy de ő teljesen ébren van és tökéletesen egyértelmű, amit mond. újfent megkértem, hogy magyarázza el, és a következő mondata valami olyasmi volt, hogy "tudod, aki idősebb, az nagyobb tányérból eszik." persze teljesen igaza van, csak váratlanul értek ezek a hirtelen témaváltások és a semmiből jött gondolatok. gondolom, a fejében teljesen logikusan játszódtak le ezek a dolgok, csak én nem tudtam követni őket. 
különben én már kb a második mondattól kezdve alig bírtam abbahagyni a röhögést, ő pedig erre kijelentette, hogy nem érti, min nevetek, mert tök értelmes, amit mond. 
kb öt perc elteltével átfordult a másik oldalára, és aludt tovább.
amúgy nála viszonylag gyakoriak ezek az alvás közben beszélős történetek. mindig elkezd velem veszekedni. néha azért, mert nem értem, mire gondol, néha meg azért, mert nem hiszem el, hogy tényleg ébren van. persze amikor utólag elmesélem neki, ő is nevet magán, meg olykor emlékszik is a beszélgetésre, csak arra nem, hogy mi játszódott le épp a fejében.


(azt hiszem, a címet illetően tartozom egy kis magyarázattal azok felé, akik nem ismerik a történetét. amikor kicsi voltam, Nóri meg még kisebb, szerettem vele játszani, de olyankor nem lehetett, amikor aludt. történt egyszer, hogy 'Nórika' mégsem aludt, és állítólag ez volt az első egész mondatom, amit valaha kiböktem. hogy Nórika nem alszik. milyen 'cukcsi'.. )

élménybeszámoló 2.0

tsókolom!


NEWSFLASH: túlestem az emelt angol szóbelin! 
maga a vizsga nem túl érdekes. talán csak annyiban, hogy kívülről, amikor más van bent, soknak tűnik egy felelet, de amikor te vagy bent, akkor úgy repül az idő, mintha dézsából öntenék.
a mókás rész az előtte/utána kép.
ELŐTTE: mindenki tiszta ideg, egymást nyugtatgatjuk, "biztos menni fog!", "jaj, csak ne *ezt-meg-ezt* húzzam", stb.
UTÁNA: teljes chillax, már az se érdekel, ha rosszul sikerült, végre túl vagyunk rajta, felhőtlen boldogság (egészen addig a pillanatig, amíg bele nem gondolunk, hogy most már aztán tényleg készülni kell a közép szintű szóbelikre is), stb.


volt ott a várakozós folyosón egy srác. egy csajnak magyarázott nagyban, olyan "beleélős" hangnemben mindenfélét - vicces jelenség volt. néha egy-egy elkapott mondatfoszlányon görnyedeztünk az elfojtott nevetéstől, de szegénykém úgy bele volt merülve a nacionalizmusba, hogy semmit nem vett észre. nagyon ment neki a gesztikulálás meg a le-fel járkálás is. tisztára, mint egy politikus, valami nagy beszéd közben. a csaj, akihez dumált, szegény nem tudott mit csinálni.. egy idő után elővett valami könyvet angol szavakkal és kifejezésekkel, azt olvasgatta, de a srácot nem nagyon hatotta meg, hogy nem figyel rá. egy ideig angolul is hablatyolt valamit, valami random témáról, "gyakorlásképpen", aztán visszaváltott magyarra,  és dumált tovább. aggódtam érte: "ha így folytatja, nem lesz hangja, mire sorra kerül.."

kisgyermekes családok miséje..

van ezeknek az ovis miséknek egyfajta hangulata. nyilván azért tűnik kicsit bugyutának, mert alapvetően a kisgyerekeknek lett kitalálva, de mégis.. valahogy minden ezerszer mókásabbnak tűnik. pláne az a rész, amikor az összes gyerek kicsődül, és eljátsszák az evangéliumot. közben a papbácsi irányítgatja őket, hogy ki-mikor-mit csináljon. aztán megrázzák a kis csengőcskéket. mindenki egyszerre. 
a kedvencem mégis a záróének. az összes dal kicsit butus, persze, mert gyerekeknek lett írva, de valahogy ez az utolsó ez mindig betesz. gyakorlatilag arról szól a dal, hogy van egy busz, ami elvisz a mennyországba, ha eleget szerettél az életedben. a refrén pedig konkrétan annyi, hogy 'autóbusz, autóbusz, autóbusz, autóbusz..' annyi vele a probléma, hogy belemászik a füledbe, és utána órákig ezt dúdolgatod magadban. na de visszatérve, ennél a dalnál szépen felsorakoznak a gyerekek a hittantanárnéni mögé, és elkezdenek vonatozni. körbejárják a termet, közben a papbácsi ott battyog hátul, és lemondóan tapsol ritmusra, amíg a gyerekek meg nem unják. utána jöhet a süti! mindig van süti. ezért is szeretünk ovis misére járni. kár, hogy csak havonta egyszer van..

élménybeszámoló..

haligali!


hol is kezdjem.. május ötödikén elballagtunk. szomorú nap volt, de egyszer mindenki életében eljön ez a nap. ezek után az következett, hogy ÖTPERCMÚLVAÉRETTSÉGI!
hétfő reggel, hajnali öt óra, cseng az ébresztő. mintha csak egy átlagos nap lenne. csilla felkel, felöltözik, csakhogy most nem lehet ám csakúgy kikapni valamit a szekrényből. bizony ám, az érettségire illik ünneplőben menni. reggel hét óra, csilla betipeg az iskolába, összecsukja az esernyőjét és körülnéz. alig néhány ember, de szerencsére van ismerős. faliújság - 313-as terem. oké. majd.. 
fél nyolc körül már egész nagy a tömeg, sok 12-edikes és 13-adikos diák csak arra vár, hogy megírhassa a magyarérettségit. 7:40 körül felsétálunk az emeletre, és betömörülünk a folyosóra. egyszercsak megérkeznek a tanárok, akik kinyitogatják a termeket és beengedik a diáksereget. "üljünk egymás mögé" - ez hangzik mindenfelől, bár valójában hiába ülsz ismerősök közelében, súgni úgysem tudtok egymásnak. de azért megnyugtató a gondolat, hogy közel vannak. az igazgatóhelyettes bácsi felügyeli, hogy a kezdő énektanár rendben levezényelje a vizsga megkezdését. bár, ha őszinte akarok lenni, igazából az igazgatóhelyettes bácsi vezényelte le a vizsga megkezdését. részletkérdés. amikor az óra elüti a 8-at, az összes kisdiák megkapja a feladatsor első részét. a 301-es teremtől a 316-osig néma csend borul az iskolára. szövegértés - az érettséginek az a része, amire nem lehet készülni - vagy tudod, vagy nem. persze, tudom, mindenki úgy gondolja, hogy milyen egyszerű dolog megírni egy ilyet, hiszen csak el kell olvasni a szöveget. hát, van, akinek biztos tökéletesen megy az ilyesmi, de csilla küzd vele rendesen. egy óra elteltével elveszik a füzetkét, és odaadnak egy máskat - jöhet a 3-8 oldalas, azaz 500-1500 szavas fogalmazás. a kedvencünk. aki nagyon tud rizsázni, elvből az érvelést választja, amiben a hősiességről és a mártírhalál feleslegességéről kell írni. aki tud verset elemezni, illetve legfőképpen értelmezni, az belevág az arany jános verselemzésbe. csilla pedig, mint a diák aki csak a novellaelemzés szempontjait tudja, lendületből továbblapoz - karinthy-karcolatok összehasonlítása. hát, ha jobb nincs.. 10:15 - csilla ránéz az órára, mivel már készen is van a fogalmazással. nem tökéletes, de talán elég lesz. mivel nagyon az elején vagyunk még a három órának, amit erre kaptunk, ülök még fölötte egy keveset. amikor már elkezdik beadogatni a dolgozatot a különböző emberek, csilla is úgy gondolja, most már ideje indulni. üres oldalak áthúzogatása, boríték lenyalása, autogramm - és vége! rohanás haza enni, pihenni, és persze készülni a másnapi matekra.
már amennyire készülésnek lehet nevezni a Belga Matek című számának meghallgatását. de hát, a képletek mind benne vannak a függvénytáblában, a logikus gondolkodást pedig nem lehet tanulni, szóval olyan nagy magolásba nem is kell csapni.. este természetesen kilenc órakor fekvés, csak hogy másnap ismét menjen az ötórai felkelés. kedd reggel is esővel indítjuk a napot, mert miért ne.. az iskola megintcsak kihaltnak tűnik így reggel 7-kor, de lassan beszállingózik a NÉP. 315-ös terem. izgalmas dolog ez, ott még sosem volt óránk. most már nem is lesz. leülünk, elcsendesedünk, mindenki kipakolja a kis elemózsiáját, és 8-kor megint indul a mandula. 45 perc van a rövid feladatokra. csilla az első oldalt rögtön átlapozza - "na erre majd később visszatérünk" .. és később tényleg visszatértünk. sőt, meg is oldottuk. a vizsga második felére 135 percünk van, ami több, mint elégnek bizonyul. a B részben, ahol háromból kettő feladatot kell megoldani, szinte mindenki csuklóból kihúzza a 17-eset, mivel kell tudni hozzá, mi a szórás - hiába van benne a függvénytáblában 'átlagtól való átlagos eltérés' néven, ha az illető diákmesterember nem tudja, hogy a kettő ugyanaz. szerencsére a többi feladat megoldható, bár csillának sikerül a legkönnyebb feladatot majdnem bebukni. de végül legyőzi a problémát. amikor kimegyünk a teremből, mindenki elkezdi kérdezgetni a másikat, hogy "neked mi jött ki 'erre-és-erre' a feladatra?" "jaj de jó, nekem is!" és mindenki lenyugszik. a sulitól a buszmegállóig (10 perc!) csilla próbálja meggyőzni egyik osztálytársát, hogy a kockában az egy csúcsból, de különböző síkon induló oldalél és lapátló derékszöget zárnak be. sajnos nem sikerül, de másnapra fent említett osztálytárs rájön, hogy csillának volt igaza. 
kemény fél óra töritanulással, csilla bátran vág bele a szerdai napba. a töritanárunk mindig azt mondja, túl vagyunk képezve, szóval én hittem neki. végülis tényleg nem olyan rossz.. (a rákosi- és kádár-korszakos feladatot úgy betippeltem, hogy hibátlan lett, viszont az EU-snál már nem voltam ilyen szerencsés (konkrétan 3-ból 0)) .. az esszécímek elolvasása után már teljesen meg is nyugszom; IV. Bélát, a levantei kereskedelmet és a kiegyezést kisujjból kirázom. 'this is how I roll' .. amikor a felügyelőtanár a végén átnézi, hogy mindent kihúzott-e mindenki, amit kellett, közben kiszúr egy-egy helytelen választ "hát nem tudja, hogy a tizedet nem a földesúrnak kell beszolgáltatni?!" hát, akkor már mindegy. a vizsga után csilla szépen a teremben felejti a telefonját - még jó, hogy valaki utánviszi.  "csak hogy ne kelljen már visszamenned"
a hét elején még meg tudtam nyugtatni magam azzal, hogy a csütörtök még messze van, de szerda este ez már nem tűnik olyan egyszerűnek. az emelt angol érettségi alapvetően nem nehéz, de azért mégiscsak EMELT. alapvetően minden simán halad. kis segítséggel a deákosok részéről a 207-es termet is sikerül belőnünk. érezzük ám, hogy ez nem holmi középszint: egyesével hívnak be minket, ülésrend is van, és a nevünk helyett egy számot kapunk. még jó, hogy időben beengednek minket, mert a felügyelőtanár olyan lassú, hogy megalszik a tej a szájában. sorban, egytől kezdve megszámoznak minket, olyan sorrendben, ahogy leültettek. a tanárúrnak mégsem sikerül kinyögnie a hármas számot a kettes után anélkül, hogy meg ne nézné a hozzám tartozó sort a papírkáján. egy-egy vizsgarészre túl sok időt hagynak, a gyorsabbak - köztük csilla is - szétunja a fejét, mire vége. a kijelentés az íráskészségre nem igaz teljesen, bár van, aki már akkor indulni akar haza, amikor csilla még csak az ötleteket gyűjtögeti a második fogalmazáshoz. végül mindenki elér az utolsó szó leírásáig.. és mehetünk haza! 
már csak a szóbelik vannak hátra! bár ez az állítás a többségre nem igaz, mivel kinek-kinek hátra van még egy-egy biológia, kémia, fizika vagy informatika. de csilla már SZABAD. egy ideig..

rant..

a világ legbutább dolgának tartom azt, amikor valakit a zenei ízlése miatt cikiznek. nem te döntöd el, hogy mit szeretsz és mit nem, nem tudod irányítani, hogy mi az, ami megfog, és mi az, amitől a falra mászol. én például nagyon sokféle zenét meghallgatok, egyszerűen ilyen széles skálán mozog a zenei ízlésem. a ducduc-től kezdve az akusztikus, lassú számokig mindent meghallgatok. de nem az én döntésem volt, hogy ez így alakult ki..

a másik dolog meg; azért utálni egy adott előadót, mert neked éppen nem tetszik a zenéje. nem muszáj hallgatni, ha nem akarod. de látványosan cinkelni, meg sértő dolgokat mondani valakiről, szerintem hülyeség. annyi más dologra lehetne fordítani az energiákat.. én sem állok neki pattogni valamelyik metálbandáról, csak mert nem tetszik, amit csinálnak.

a konkrét példa természetesen Justin Bieber. rengeteg rajongója van, ami azt bizonyítja, hogy annyira nem is lehet rossz. 19 millió ember nem tévedhet..

tegnap megnéztem a Never Say Nevert. elképesztő, hogy milyen tehetséges volt már kiskorában is, és szerintem óriási teljesítmény, hogy így be tudott robbanni. viszont ott lett elrontva az egész, hogy ráaggatták ezt a kisfiús-tinis imidzset, mert ez az, amit jól el lehet adni. mert a mai világban az embereknek ez az egyszerű, semmitmondó cucc kell, olyan refrénekkel, amik könnyen a fejedben ragadnak. ha néhány dalszöveget elolvasgatsz, mind ugyanarról szól. de az amerikaiaknak ez kell. mennyivel többen tisztelnék, ha mélyebb dalokat adnának a szájába. ettől függetlenül tényleg hihetetlenül jó a hangja, és jó érzéke van a zenéhez.

ahogy így ezeken gondolkodtam, észrevettem, hogy a fejemben 'gyerek'-ként utalok rá, mert hát annak tűnik. pedig alig fiatalabb nálam. aztán eszembe jutott George MacDonald, egy brit srác, aki talán még JB-nél is fiatalabb, de fele annyira sem híres, tehetséget tekintve semmivel sem több vagy kevesebb, de valahogy mégse jön a számra, hogy 'gyerek'-nek hívjam, mert a szövegei valahogy érettebbnek mutatják. persze teljesen más stílust képvisel, mégis jó. nem gépzene, nem 'bulizós' zene, de valamit megmozgat benned, és ezért jó. ha JB így indult volna el, talán nem tartana itt, de akik szeretik, azok tényleg a tehetsége miatt szeretnék.

van egy másik fiú, akit eleinte az 'új JB'-ként emlegettek, mert fiatal volt, és tehetséges. Grayson Chance szintén egy youtube videóval robbant be a köztudatba, amin Lady Gaga egyik számának feldolgozását adta elő. ezen kívül néhány saját szerzeménye is fent volt a világhálón. nem hallani annyit róla, mert ő azóta is saját dalokat ír, amiknek van mélyebb tartalmuk annál, hogy 'baby, baby, baby, oh', de azért ismerik 'páran' a nevét.

azt hiszem kb összeszedtem mindent ezzel kapcsolatban.

valahol meg kellett osztanom ezeket a gondolatokat, még akkor is, ha alig olvassa pár ember.

bosszankodás..

az átlagemberek akkor ébrednek fel, amikor a telefon ébreszti őket.

és hogy én mikor ébredtem ma fel?

az úgy történt, hogy hajnali fél három körül megszólalt hugom ébresztője. van egy ilyen hülye szokása, hogy hajnalban, suli előtt tanul. szóval hajnali fél három körül megszólal. aztán három perc múlva megint. és megint. és megint. nem az, hogy néhány csörgés után felkel; ő visszaalszik, és órákon keresztül ezt nyomatja. én próbálnék visszaaludni, de bakker éberebb vagyok már, mint ő. el se tudjátok képzelni, milyen hangosan szól az a telefon így az éjszaka közepén, ráadásul nem az van, hogy rögtön kinyomja, hanem van olyan szám, ami a refrénig is elmegy, mire ő észbekap.

de azzal, hogy pár óra múlva végre felkel, még nincs vége a megpróbáltatásoknak, á, dehogy! azután, hogy kimegy fürdeni, visszajön a szobába és elkezd HAJATSZÁRÍTANI. hajnali fél ötkor. mondjuk ehhez a részhez már hozzá vagyok szokva..
ezután pedig jöhet a szokásos fiókcsapkodás, hangos lapozgatás, stb.
nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki ennyire kevéssé tekintettel másokra. olyan mókás, hogy közben meg pályázik erre a hülye ösztöndíjra, aztán fényezi magát, hogy ő milyen kedves és segítőkész az emberekkel. komolyan mondom, hülyét kapok..

de

nincs "boldogan élnek", és nincs "amíg-meg-nem",

ez itt a valóság, de hát ilyen az élet, nem?

telepátia..

mekkora királyság már, amikor a matektanár kéri az osztályt, hogy mondjon egy tört számot, és a padtársaddal ugyanabban a pillanatban, ugyanazt a törtszámot mondjátok, mindenféle előre-megbeszélés nélkül.

igen, megtörtént.