tsókolom!
NEWSFLASH: túlestem az emelt angol szóbelin!
maga a vizsga nem túl érdekes. talán csak annyiban, hogy kívülről, amikor más van bent, soknak tűnik egy felelet, de amikor te vagy bent, akkor úgy repül az idő, mintha dézsából öntenék.
a mókás rész az előtte/utána kép.
ELŐTTE: mindenki tiszta ideg, egymást nyugtatgatjuk, "biztos menni fog!", "jaj, csak ne *ezt-meg-ezt* húzzam", stb.
UTÁNA: teljes chillax, már az se érdekel, ha rosszul sikerült, végre túl vagyunk rajta, felhőtlen boldogság (egészen addig a pillanatig, amíg bele nem gondolunk, hogy most már aztán tényleg készülni kell a közép szintű szóbelikre is), stb.
volt ott a várakozós folyosón egy srác. egy csajnak magyarázott nagyban, olyan "beleélős" hangnemben mindenfélét - vicces jelenség volt. néha egy-egy elkapott mondatfoszlányon görnyedeztünk az elfojtott nevetéstől, de szegénykém úgy bele volt merülve a nacionalizmusba, hogy semmit nem vett észre. nagyon ment neki a gesztikulálás meg a le-fel járkálás is. tisztára, mint egy politikus, valami nagy beszéd közben. a csaj, akihez dumált, szegény nem tudott mit csinálni.. egy idő után elővett valami könyvet angol szavakkal és kifejezésekkel, azt olvasgatta, de a srácot nem nagyon hatotta meg, hogy nem figyel rá. egy ideig angolul is hablatyolt valamit, valami random témáról, "gyakorlásképpen", aztán visszaváltott magyarra, és dumált tovább. aggódtam érte: "ha így folytatja, nem lesz hangja, mire sorra kerül.."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése