igen, ma eltört a szemüvegem.
pedig olyan fiatal volt még.. emlékszem, nyolcadikos voltam, amikor elmentünk az optikába, hogy lecseréljük az akkori keretemet.. sok új keret lözül választhattam volna, de én rögtön éreztem, hogy ő lesz az igazi..
sok szép évet töltöttünk együtt, nap mint nap.. de sajnos a búcsú ideje is itt kopogtat az ajtón..
ma, tesi órán kosaraztunk, és hát egy véletlen baleset folytán arcon csapott a labda. a szemüvegem meg törötten hullott a földre. soha nem felejtem el, ahogy ott feküdt a földön, tehetetlenül, törötten.
jelenleg épp az orromon pihen, utolsó erejével is segít nekem, hogy lássak.. egy kis fúrással, és egy kis pillanatragasztóval apukámnak sikerült ideiglenesen összeraknia. de már soha nem lesz a régi..
és holnap délután leveszem, lecserélem egy újra. de hiányozni fog..
így néz ki egy túldramatizált történet.
