annyira hangulatosak ezek a SáRa-kupák. akár radnótis az ember, akár ságváris, akár már elballagott, szerintem igazi élmény.
mókásnak tartom, hogy a radnótisok már teljesen hozzá vannak szokva ahhoz, hogy akármi történjen, valahogy a végén mindig mi győzünk. ezt persze hangoztatjuk is. mindegy, mennyire hangosan szurkolnak a ságvárisok, mindegy, mennyivel fittebbek és fiatalabbak a tanáraik, valahogy mindig sikerül felülkerekednünk.
én mindig úgy gondoltam, hogy ez azért van, mert a radnótis diákok nem *csak* a győzelemért játszanak, hanem azért is, mert élvezik. lehet, hogy elfogult vagyok, de nekem mindig úgy tűnt, hogy a ságvárisok enyhén többször játszanak 'tisztességtelenül', mint mi.
szeretek a ságváris szurkolótábor közepére beülni, két okból is.
egyrészt, mert mókás, hogy körülöttem mindenki 'hajráhajráságvári'-zik, én meg nyomom a 'hajráradnóti'-t.
másrészt, mert vicces, hogy azt hiszik, van esélyük.
idén sajnos kicsit másképp alakult a helyzet.. máskor mindig szeptember végén van az egész versenyesdi, de most a rossz idő miatt az egyik fele májusra került. így a sportágak sem teljesen ugyanazok voltak.
úszás meg vízilabda már azóta nem volt, hogy én kilencedikes voltam, szóval ez önmagában izgalmas lett volna, csak azért nem tartottam fair-nek, mert a ságvárisoknál fenetudjahány évig kötelező az úszás, szóval ez nekik elég nagy előnyt jelentett.
persze a világért sem akarom erre ráfogni a győzelmüket, örülök nekik, néha ilyet is kell, hiszen már kezdett uncsi lenni, hogy mindig mi győzünk. csak azt remélem, ez nem egy ilyen ságvári nyerőszéria kezdete. az ciki lenne.
