rajzolósdi..

'nemrég' tudatosult bennem ez az egész jobbagyfélteke-balagyfélteke dolog, ezért mostanában elég nehezemre esik az egész rajzolósdi (nem tudom, mi az összefüggés, de így érzem). pedig szeretek rajzolni.. de néha van, hogy leülök, hogy na akkor most nekifogok, de aztán belegondolok, hogy fogalmam sincs, hogy kezdjem, meg amúgy is minek, hiszen úgy is elrontom..

ettől függetlenül, ma délután nekifogtam a rajzolásnak.

tök fura volt.

általában embereket szoktam rajzolni. legtöbbször igyekszem olyan képet keresni, amin az illető arca pontosan szemből van, mert ott az arányok egyszerűbbek. ma viszont olyat sikerült választani, ami egy kicsit torzult, így kissé máshogy alakult az egész.

namármost, igazából fogalmam sincs, melyik agyféltekém dominál, szerintem még ők sem döntötték el. de ahogy rajzoltam, arra lettem figyelmes, hogy miközben próbálom a kép alapján az arányokat belőni, valami kis hang folyamatosan azt motyogja nekem, hogy rossz az egész, mert hogy ha elképzelsz egy arcot, csakúgy, annak megvannak a maga arányai, és a bal agyfélteke ezt pontosan tudja, és nem szeret eltérni tőle. a jobb agyfélteke viszont észreveszi, hogy a kép amit éppen rajzolsz, egy kicsit másképp áll, és próbál ahhoz igazodni. szóval ilyesfajta vívódások közepette kellett nekem alkotnom.. de végül megérte, mert egész jól sikerült és ráadásul élvezetes is volt (mint mindig).

volt-radnótis gondolatok..

annyira hangulatosak ezek a SáRa-kupák. akár radnótis az ember, akár ságváris, akár már elballagott, szerintem igazi élmény. 
mókásnak tartom, hogy a radnótisok már teljesen hozzá vannak szokva ahhoz, hogy akármi történjen, valahogy a végén mindig mi győzünk. ezt persze hangoztatjuk is. mindegy, mennyire hangosan szurkolnak a ságvárisok, mindegy, mennyivel fittebbek és fiatalabbak a tanáraik, valahogy mindig sikerül felülkerekednünk.
én mindig úgy gondoltam, hogy ez azért van, mert a radnótis diákok nem *csak* a győzelemért játszanak, hanem azért is, mert élvezik. lehet, hogy elfogult vagyok, de nekem mindig úgy tűnt, hogy a ságvárisok enyhén többször játszanak 'tisztességtelenül', mint mi. 
szeretek a ságváris szurkolótábor közepére beülni, két okból is.
egyrészt, mert mókás, hogy körülöttem mindenki 'hajráhajráságvári'-zik, én meg nyomom a 'hajráradnóti'-t.
másrészt, mert vicces, hogy azt hiszik, van esélyük.
idén sajnos kicsit másképp alakult a helyzet.. máskor mindig szeptember végén van az egész versenyesdi, de most a rossz idő miatt az egyik fele májusra került. így a sportágak sem teljesen ugyanazok voltak.
úszás meg vízilabda már azóta nem volt, hogy én kilencedikes voltam, szóval ez önmagában izgalmas lett volna, csak azért nem tartottam fair-nek, mert a ságvárisoknál fenetudjahány évig kötelező az úszás, szóval ez nekik elég nagy előnyt jelentett.
persze a világért sem akarom erre ráfogni a győzelmüket, örülök nekik, néha ilyet is kell, hiszen már kezdett uncsi lenni, hogy mindig mi győzünk. csak azt remélem, ez nem egy ilyen ságvári nyerőszéria kezdete. az ciki lenne.