légy..

dani és zsolti épp próbára igyekeztek, felszálltak egy buszra. becsukódott utánuk az ajtó. 
-becsukott egy legyet is!
-hogyhogy becsukott?
-hát bentragadt a légy.
-jaaah.. szerinted mekkora esélye van annak, hogy egy légy pont akkor repül be az ajtón, amikor az becsukódik, és így pont odacsukja? -kérdezte zsolti, egészen beleélve magát a helyzetbe.
-he?
-hát na.. a légy jön X sebességgel.. repül.. és az ajtó csukódik. és pont úgy jön a légy az X sebességével, X távot, hogy az ajtó becsukódásakor pont beszorul. 
-aha. hát kicsi esély.. és akkor milyen hangot ad ki? :D
-'nyekk'.. vagy sikít! olyan magas hangon, mint az emberek akik héliumos lufit szívtak. :D
-aha.. vicces lenne.. -nevetett dani.
aztán leszálltak a buszról, és nevetgélve indultak lacikáék garázsa felé..

nahhát..

hali. (:

igazából rosszul esik, hogy senkinek sem tetszenek az írásaim.. vagyis.. csak keveseknek. úgy látszik, az emberek nem tudják értékelni az abszurd humort. meg az én humoromat.. és a fantáziámat. persze lehetséges, hogy én vagyok tényleg-gyenge.  pedig én mindent igyekszem beleadni ezekbe az irományokba, tényleg. indítottam egy szavazást.. és nem vagyok boldog az eredménytől.. ettől most elment a kedvem is, és nem biztos, hogy folytatom.. azért majd talán. de biztos, hogy még fog rólam hallani a világ. és majd mutogatnak rám amikor fellépek, hogy "te, ő volt az a csaj, akinek az a lila blogja volt.." vagy hasonlók.. (: nade mindegy is.. 

goodbye. (:

hogyan lehetne tanárként jobban megértetni és megszerettetni a gyerekekkel a fizikát? foglaljuk versbe!! :D jó, ezt nem én találtam ki.. de kezdő löketként nézzük, hogy lehetne egyszerűbben megtanítani a sebességet..? megírtam hozzá egy verset.. 

egész úton hazafelé azon gondolkodám,
vajon hánnyal szalad felém az én kutyám?
hogy tudnám ezt kiszámolni az idő függvényében,
s megadni, hogy mennyivel fut éppen?

először is megadnám az időt és az utat,
ezeknek hányadosa sebességet mutat.
ha az utat megszorzom a sebesség nagyságával,
megkapom, hogy mikor fogok ütközni a kutyával.

ha viszont az út a hiányzó mennyiség,
az időt elosztanom sebességgel elég.
ennyit kell tudni a sebességszámításról,
te kis hülyegyerek, szállj már le a padról.



öhm.. jah. ha így tanulnánk a fizikát, minden stimmolna.. :D az utolsó két sorra nem tudtam már mit kitalálni. :D

: D

ez egy annyira jó beszélgetés volt, hogy muszáj.. najó.. annyira nem különleges.. de bennem megmaradt.. :D ebédeltünk..

-te, mennyi az idő?
-negyed van.
-negyed mi?
-szerinted?.. negyed hat.. -.-'
-komolyan?
-hát persze.. -.-'
-este vagy reggel?
-este.. -.-'
-akkor ez már inkább vacsora.. gyerekek.. ma nem ebédeltem!

he he he. köszöntem. : D

cSilla I. törvénye (módosított)

hát ez elég gagyi lesz, de sok időt vaczakoltam vele, úgyhogy közzéteszem. :D nemkell bolondnaknézni. :P

megalkottam első (és talán egyetlen) törvényemet. vagymi.. nagy fizikusok, meg ilyenek alkottak eddig törvényeket, newton és a többiek, némelyik egy-egy képleten alapszik, vagy tudomisén. megalkottam hát egyet én is. ennek nincs köze a fizikához, nyugi. 

pj=pe*t

a pillanatnyi jókedv a vicc poénosságához és az ezen való nevetés idejéhez tartozó mennyiség. ez a nevetés időtartamának és a poén erősségének szorzata. 
mivel egy poénon nemigen szoktunk kb 5 percnél tovább nevetni, ezek az idők nem adnak nagy számokat, de mivel másodpercben adjuk meg, ezért nagy számmal szorozva túl nagy lenne, a pe-t ezért 1-10-ig terjedő skálán adjuk meg. 
( pe - poén erőssége | pj - pillanatnyi jókedv )

a pe mértékegysége (igen, annak ellenére h 1-10ig vesszük, van neki olyan is) cs, mert hát ebből valamit magamról is el kell neveznem. tehát a mértékegysége cs. 
a pj mértékegysége H, mert így döntöttem. 
a t-t (időt) másodpercben adjuk meg.

a jókedv persze egy számolás nélkül is tökéletesen megállapítható ( bár állítom, hogy pontatlanul ) mennyiség, illetve mégcsak mennyiségnek sem nevezném.. sőt, a számolás olykor téves is lehet.. de unatkoztam.. persze a pj-t vehetjük pillanatnyi humornak is, csak annak nem sok értelme van. de ha mégis megkíséreljük, akkor nyilván szintén óriási a tévedés lehetősége, hiszen na.. értitek. : D

mindebből következik, hogy a pe-t kiszámolhatjuk a pj és az idő hányadosaként. ennek persze semmi valóságalapja nincs, hiszen honnan tudja a számítási feladat írója megmérni pl. a poén erősségét? ez egy teljesen szubjektív dolog. tegyük fel, hogy a feladatban meg van adva egy időtartam (t), és egy pe. a kérdés természetesen a pj. de jogos a kérdés, hogyan tudja megadni a pe-t? szóval ennek az egésznek semmi, de semmi értelme sincs. de azért, ha ilyen feladattal találkozunk, csak higgyük el a feladat írójának, hogy mi hogyan merre meddig. ;)