rajzolósdi..

'nemrég' tudatosult bennem ez az egész jobbagyfélteke-balagyfélteke dolog, ezért mostanában elég nehezemre esik az egész rajzolósdi (nem tudom, mi az összefüggés, de így érzem). pedig szeretek rajzolni.. de néha van, hogy leülök, hogy na akkor most nekifogok, de aztán belegondolok, hogy fogalmam sincs, hogy kezdjem, meg amúgy is minek, hiszen úgy is elrontom..

ettől függetlenül, ma délután nekifogtam a rajzolásnak.

tök fura volt.

általában embereket szoktam rajzolni. legtöbbször igyekszem olyan képet keresni, amin az illető arca pontosan szemből van, mert ott az arányok egyszerűbbek. ma viszont olyat sikerült választani, ami egy kicsit torzult, így kissé máshogy alakult az egész.

namármost, igazából fogalmam sincs, melyik agyféltekém dominál, szerintem még ők sem döntötték el. de ahogy rajzoltam, arra lettem figyelmes, hogy miközben próbálom a kép alapján az arányokat belőni, valami kis hang folyamatosan azt motyogja nekem, hogy rossz az egész, mert hogy ha elképzelsz egy arcot, csakúgy, annak megvannak a maga arányai, és a bal agyfélteke ezt pontosan tudja, és nem szeret eltérni tőle. a jobb agyfélteke viszont észreveszi, hogy a kép amit éppen rajzolsz, egy kicsit másképp áll, és próbál ahhoz igazodni. szóval ilyesfajta vívódások közepette kellett nekem alkotnom.. de végül megérte, mert egész jól sikerült és ráadásul élvezetes is volt (mint mindig).

volt-radnótis gondolatok..

annyira hangulatosak ezek a SáRa-kupák. akár radnótis az ember, akár ságváris, akár már elballagott, szerintem igazi élmény. 
mókásnak tartom, hogy a radnótisok már teljesen hozzá vannak szokva ahhoz, hogy akármi történjen, valahogy a végén mindig mi győzünk. ezt persze hangoztatjuk is. mindegy, mennyire hangosan szurkolnak a ságvárisok, mindegy, mennyivel fittebbek és fiatalabbak a tanáraik, valahogy mindig sikerül felülkerekednünk.
én mindig úgy gondoltam, hogy ez azért van, mert a radnótis diákok nem *csak* a győzelemért játszanak, hanem azért is, mert élvezik. lehet, hogy elfogult vagyok, de nekem mindig úgy tűnt, hogy a ságvárisok enyhén többször játszanak 'tisztességtelenül', mint mi. 
szeretek a ságváris szurkolótábor közepére beülni, két okból is.
egyrészt, mert mókás, hogy körülöttem mindenki 'hajráhajráságvári'-zik, én meg nyomom a 'hajráradnóti'-t.
másrészt, mert vicces, hogy azt hiszik, van esélyük.
idén sajnos kicsit másképp alakult a helyzet.. máskor mindig szeptember végén van az egész versenyesdi, de most a rossz idő miatt az egyik fele májusra került. így a sportágak sem teljesen ugyanazok voltak.
úszás meg vízilabda már azóta nem volt, hogy én kilencedikes voltam, szóval ez önmagában izgalmas lett volna, csak azért nem tartottam fair-nek, mert a ságvárisoknál fenetudjahány évig kötelező az úszás, szóval ez nekik elég nagy előnyt jelentett.
persze a világért sem akarom erre ráfogni a győzelmüket, örülök nekik, néha ilyet is kell, hiszen már kezdett uncsi lenni, hogy mindig mi győzünk. csak azt remélem, ez nem egy ilyen ságvári nyerőszéria kezdete. az ciki lenne. 

az egyetemisták élete..

halihó!

arra jöttem rá, hogy már nagyon rég nem lett ide íródva semmi, szóval most itt nagy ráértemben úgy gondoltam, pótolom az elmaradást.
ahogy elnéztem, legutoljára július végén írtam bármit is, szóval van miről mesélni.
időközben egyetemista lettem, bizony ám, az SZTE-BTK anglisztika szakos hallgatója vagyok, aki épp a vizsgaidőszak előtt áll és nem tudja, mire számítson.
amúgy izgalmas az egyetemisták élete. nekem elég laza lett az órarendem, szóval sok a szabadidő és a láblógatás. persze lehet, hogy ezek helyett inkább a tanulásra kellene koncentrálnom, de sebaj.
szerencsés vagyok, mert a tanáraim többsége atomjófej, és néhány óra még élvezhető is.
az, amihez nehéz volt hozzászoknom, az az volt, hogy másfél órásak az előadások (a középiskolában megszokott 45 perc helyett). 
megismertem egy csomó jófej embert is, szerencsére mindenki nagyon barátságos meg satöbbi.
az egyetemistáknál általánosnak tűnik, hogy mindenki hetente jár bulizni, meg hasonlók, viszont ez az életmód nekem sosem jött be, szóval, amikor a többiek buliznak, én itthon nézem a Két Pasi Meg Egy Kicsi-t. meg úgy általában minden adandó alkalommal.. sőt, akkor is, amikor nem kéne. bár amióta a 9. évadhoz értem, amiben ugye Charlie Sheen már nem szerepel, akkor kissé alábbhagyott a lelkesedésem.
na, de visszatérve az egyetemi élet "örömeihez"...
az, hogy a téli szünet nem a pihengetés és semmittevés időszaka lesz ezentúl, nagyon megrázott. szóval.. nem nagyon lelkesedem az ötletért, hogy a karácsony és újév közötti időszakot is tanulással kell töltenem, de hát ez van.
nos, nagyjából ennyivel tudnám összefoglalni a nyár óta történt eseményeket, aztán majd egyszer csak jelentkezek egy újabb bejegyzéssel. 

(már csak 16 nap van karácsonyig :))

nyaralás - negyedik nap - sástó

a szokásos reggeli készülődés, öltözködés és reggelizés mellé ma még a pakolás is betársult. ehhez képest nem készültünk el sokkal később, mint máskor.

úgy döntöttünk, hogy mielőtt még nekiindulnánk sástó felé, megnézzük a horgásztavakat ott váraszó környékén. három tó egymás után. szép látvány volt, bár túl sok érdekes dolog nem történt..

ezután már tényleg sástó felé vettük az irányt. ott könnyen megtaláltuk az úticélunkat, ami nem volt más, mint az adrenalin park. közben nóri kb százszor elmondta, hogy ő ott már harmadszor jár.

a parkolóban, az autóban ülve megreggeliztünk, aztán nekivágtunk a kalandnak. először körbenéztünk, hogy mi mindent lehet ott csinálni, de végül persze a bobozásra esett a választás. eleinte nem nagyon akartam kipróbálni, de aztán végül beadtam a derekam, és én is mentem egy kört – persze nem egyedül.

olyan félelmetes volt, ahogy dőlt jobbra-balra.. mindig olyan érzésem volt, hogy mindjárt kirepülünk.

ezután olivér még kipróbálta azt a nagy felfújt gömböt, amibe bele kell mászni aztán rátesznek a vízre és szenvedhetsz azzal, hogy próbálsz felállni, de nem sikerül. vicces volt nézni, ahogy ott küszködik.

ekkor már bőven délután volt, szóval lassacskán el kellett indulnunk hazafelé. a gps 4 órára saccolta az utat. közben a zenelistám végére értem, szóval olivérrel megnéztünk egy doctor who-t is.

amikor szegedre értünk, olyan érzésem volt, hogy végre visszacsöppentünk a civilizációba. nem mintha eger nem lett volna civilizált, de valahogy nem ugyanaz..

szóval ott bementünk a tescoba, hogy legyen mint vacsorázni. közben azon merengtünk, hogy milyen fura, hogy itt már bármikor összefuthatunk ismerőssel.

ahhoz képest, hogy milyen fáradtan értünk mind haza, én még jó sokáig fent voltam még..

nyaralás - harmadik nap - szilvásvárad

ma reggel ismét nóri korai ébresztőire pattant fel a szemem, és szokás szerint még visszaaludtam utána. még fél tíz körül is tudtam volna tovább szundizni, de sajnos a folyamatos kopogtatást az ajtón már nem lehetett figyelmen kívül hagyni (pedig én minden erőmmel próbáltam úgy tenni, mintha nem venném észre)

a reggeli készülődés után autóba pattantunk, és elindultunk szilvásvárad felé. ott jegyet váltottunk a kisvasútra, majd vártunk kb háromnegyed órát az indulásáig. egy órakor már fent ültünk és vártuk az indulást. egy kb negyedórás utazás után megérkeztünk a végállomásra, ahol leszálltunk és nekiindultunk a visszaútnak. előtte még vetettünk pár pillantást a szalajka-patak forrására is, meg beletettük a kezünket (jó hideg volt)

nekem erről a helyről még általános iskolás emlékeim vannak.. ugyanezt a patak menti túrát csináltuk végig, bár a túra-részéből nem sok maradt meg. az történt ugyanis, hogy menet közben a hátam mögött jövő kispajtással akartam cseverészni, ezért hátrafordulva mentem, és hát valahogy felbuktam és szépen beleültem a patakba. nem volt kellemes a visszaút..

visszatérve a nem olyan távoli múltba, nekem az volt a véleményem erről a sétáról, hogy túl sok ember volt ott. ha már erdei séta, akkor ne legyen betonút, meg 30 ember még aki ott van körülöttünk. az erdőnek az a lényege, hogy csend van és nyugalom.

ezután visszamentünk az autóhoz, és (miután átálltunk egy árnyékosabb helyre) megebédeltük a kis szendvicskéinket.

a következő napirendi pont a kocsimúzeum volt. nem volt valami nagy élvezet, meg kell, hogy mondjam. mármint a fejemben nem így képzeltem a dolgot. talán dobott volna rajta egy keveset, ha fel is lehet ülni a kocsikra, de így aztán pláne semmi izgi nem volt.

mivel enni is kell valamit, ismét útba ejtettük az egri tescot, ami a civilizációt és az ingyen wifit jelentette számunkra. (nagyon úgy tűnhetek, mint egy internet-függő.. én csak nem akarok lemaradni semmiről, ennyi az egész)

visszafele (teljesen váratlanul) a siroki vár felé kanyarodtunk. én nem mentem fel, mert addigra már tényleg mindenem fájt és mozdulni sem tudtam. ez a nap amúgy is azzal telt, hogy próbáltam vonszolni magamat a többiek után, ez a plusz kirándulás FELFELÉ már betett volna.

amikor visszaértünk a szállásra, nórival majdnem rögtön nekiindultunk, hogy megnézzük a tavakat a közelben, de végül csak a falu végéig sétáltunk el. persze utána meg is bántam, hogy elmentem, mert tényleg nagyon nehezemre esett bármit is csinálni, ráadásul ez a tökfej folyamatosan dalolászott, ami egy idő után elég irritáló tud lenni.. (az 'egy idő' pedig kb két másodperc volt..)

mire visszaértünk, a család többi tagja már nagyban sütötte a szalonnát. de sajnos annyira elkezdett fújni a szél, hogy le kellett fújni (szóvicc alert!) a szalonnasütést. nem sokkal ezután az eső is ömlött mint a fene. néha még az áram is elment.

a napot most is közös kártyázással zártuk, és most ismét arra várok, hogy nóri végre kijöjjön a fürdőszobából.

nyaralás - második nap - szarvaskő, eger

újabb nap virradt, és mi újabb lendülettel vetettük bele magunkat az északi-hegység rejtelmeibe. reggel fél kilenc körül arra kászálódtam ki az ágyból, hogy a fél család már felöltözött, sőt, a fiúk már meg is reggeliztek. nagy kényelmesen én is elkészültem. kisvártatva beültünk az autóba, majd útnak is indultunk.

kb félóra autókázás után meg is érkeztünk szarvaskőre, ahol a tervezett 2-3 órás túra helyett annyit csináltunk, hogy felmentünk a ’várba’, majd lejöttünk. az egész annyi volt, hogy meredeken felfelé caplattunk, azért, hogy odafent egy vacak zászlót találjunk. ez engem nagyon emlékeztetett az osztálykirándulásra, amikor fel kellett másznunk tök magasra, aztán kiderült, hogy csak néhány nagyobb kő van ott, ráadásul a kilátást eltakarják a fák.

mindenesetre engem örömmel töltött el az a tény is, hogy a 2-3 óra helyett csak 1-et töltöttünk túrázással.

ezután a kis séta után ismét autóba szálltunk, hogy eger felé vehessük az irányt. ott kisebb kitérővel, de megtaláltuk a mcdonaldsot, ahol jóóóóót ebédeltünk. és volt wifi! civilizáció!

amúgy szép város eger, de nekem mindig szeged lesz A VÁROS. az origo. a 0,0,0,0. stbstb..

szóval ebéd után nekiindultunk a várnak. láttuk a pavane táncegyüttes előadását, (meg előtte hallottunk egy bácsit beszélni az íjakról, de számomra az annyira mérhetetlenül unalmas volt, hogy nem igazán figyeltem), majd körül is néztünk egy kicsit. jó volt az egésznek a hangulata, ahogy ott középkori ruhákban császkáltak egyesek, (jah, amúgy megemlíteném, hogy ilyen várnapok voltak v mi..), meg a műsorok..

alapvetően a várostromot akartuk megnézni, ami hatkor kezdődött, mi meg 3 körül már kifogytunk a tennivalóból. nórival ültünk kb egy órát, és néztük a kicsiket, ahogy egymással kardoznak, illetve valami verseny is volt nekik rendezve. az egyik szám az volt, hogy fel kellett venni egy ilyen nehéz sisakot a fejükre, aztán szaladni kellett, fordulni, és visszaszaladni. na már most el lehet képzelni egy 140 centis kiskölköt egy bazinagy fém sisakkal a fején.. himbálózott az rendesen.. egyik csöppség, szegény, orra is bukott.

aztán ismét a táncegyüttes lépett fel, tök menő volt, dobálták a zászlókat, meg doboltak, meg stb. nagyon LÁJKOLTAM.

eztán kezdődött az igazi show, először jöttek a törökök, imádkoztak mekka felé, aztán puffogtattak egy sort a magyarok, aztán esküt tettek. és a végén, a nagy finálé, a CSATA. na az király volt. puffogtatás, kardforgatás, halottak.. egy bábut le is dobtak fentről, mintha valaki lepottyant volna.

kellőképp elfáradva visszabattyogtunk az autóhoz és elmentünk a tescoba. hát ott semmi érdekes nem történt.

nyolc óra tájban a szállásra is visszaértünk, ettünk, majd ismét leültünk kártyázni. most pedig már kezdek nagyon álmos lenni, szóval remélem, hogy nóri hamarosan ki fog jönni a fürdőszobából..

nyaralás - első nap - pest, váraszó

a tervezett reggel 7-8 órai indulás helyett kilenc felé sikerült elhagynunk a lakást, begyömöszölődnünk az autóba és elintegetni a nagymamát. jelezném, nem rajtam múlott a késés. a kb két és fél órás autóút nekem annyiból állt, hogy betettem a fülembe a fülhallgatót, benyomtam a zenét, és ki se vettem megérkezésig. meg is lepődtem, hogy nem oda érkeztünk meg, ahova gondoltam.. merthogy közben bekerült az útitervbe az IKEA. mi nagyon szeretjük az ikeát, de most sajnos csak átrohantunk rajta..

újabb húsz perc autókázás után megérkeztünk a pesti nagyszülőkhöz. rögtön bevetettük magunkat a nappaliba, és rögtön mindenki nyomatta az internetet. jellemző..

ebéd után összenyomorogtunk a két kanapén plusz a fotelon, és néztük egymást egy ideig.  meg beszélgettünk is. aztán sajnos eljött az indulás ideje.. zutty, be az autóba ismét. még ellátogattunk az auchan-ba is, utána egyenesen váraszó felé vettük az irányt. az egyenest persze csak képletesen értem, valójában össze-vissza kanyarogtunk.

újabb két óra után meg is érkeztünk váraszóra, sőt, a szállást is megtaláltuk. nagyon jó kis hely ez. leszámítva az idegesítő kutyát, aki valahogy bejött a kertbe és ugrándozott meg minden. nem az, hogy félelmetes, de nem szeretem a kutyákat. összenyalt meg összekarmolt..

kimentünk sétálni is, láttunk egy pár pletykálkodós nénit kint ülni a ház előtt, illetve az összes kutya megugatott minket, ami mellett elmentünk. odafelé és visszafelé is. zengett az egész utca.

annyira furcsa nekem, városi lányként néha így bele-belecseppenni a falusi közegbe. valahogy minden olyan nyugodt és csendes. mondjuk újszeged sem egy hangos környék, és ott is minden második ember tart kutyát, de mégis más.. például nálunk nincs minden ház előtt ki pad a pletykálkodós néniknek.

este pedig, csak hogy meglegyen a családi nyaralás hangulata, römiztünk egy pár kör erejéig. egyszer nyertem is! most már lassan 11 óra lesz, és el is vagyok fáradva. csak azt sajnálom, hogy nincs internet.

VICCELEK! annyira nem vagyok függő.. holnap úgyis megyünk egerbe, ott valahol csak lesz wifi.

szóval most arra várok, hogy mehessek zuhanyozni, aztán aludni.

[a dátumot utólag állítottam át, azért tűnik úgy, mintha tényleg pénteken posztoltam volna]