még élek..

mivel már régen írtam, de a következő tervemnek még csak a gondolatai vannak a fejemben, ezért úgy gondoltam, h most írok ide valamicskét. ez nem lesz több, mint egy vicc, amit a vicclap.hu-n találtam, és nekem nagyon tetszik. :D

'Két pap álldogál az országút szélén, kezükben egy tábla:
"Közel a vég! Fordulj vissza, míg nem késő!"
Arra jön egy autós, mutatják neki a táblát, az pedig dühösen kikiált a kocsiból:
- Hagyjatok békén, szentfazekak! - és továbbhajt.
Tíz másodperc múlva hatalmas fékcsikorgás, majd egy hangos csobbanás hallatszik.
Azt kérdezi egyik pap a másiktól:
- Nem lenne jobb, ha azt írnánk a táblára, hogy a híd leomlott?'

amúgy, közeleg a húsvét, úgyhogy lányok, utazzatok messzire, fiúk, sok sikert olyan házat találni, ahol otthon vannak. (: :P

BEN 10 ?! ...

heyyooo. 

most nem írok vicceset. csak berakom a videót, amit csináltam ma. :D

nemtörődömség, beképzeltség, és egyéb súlyos nyavalyák..

egyeseknél ilyesmi dolgok játszódhatnak le fejben (és igen, ismerek ilyen embert.. elég közelről..):

"..hm.. én vagyok a világ közepe. ez nyilvánvaló. nem nagyon érdekel mások véleménye, hiszen tudom magamról, hogy tökéletes vagyok. nyilván mindenki csak azért él, hogy az én életemet jobbá tegye. a szüleimtől természetesen elvárom, hogy minden pénzüket és idejüket rám áldozzák, nem számít, hogy a másik 3 testvéremmel mi van. ők úgyse fogják semmire se vinni. nem lényeges, ha beletaposok más lelkivilágába, megsértem, vagy ilyesmi. hiszen nekem az nem fáj. az meg, hogy neki igen, engem nem érdekel. a világ körülöttem forog, nem körülöttük. mindenki az én barátom akar lenni, aki meg nem, az csak irigy. például a szépségemre. minden szépségkirálynő engem irigyelne, ha látna. hiszen én nem vagyok olyan sovány.. rajtam legalább van mit fogni.. és attól, hogy sminkelem magam, idősebbnek és érettebbnek tűnök. a viselkedésem kifogástalan. ezt senki nem cáfolhatja. hopp.. elejtettem valamit. nem számít, hiszen majd valakit úgyis zavarni fog, minek vegyem fel én, ha más megteszi.. elvégre nem vagyok semmiféle bejárónő, hogy felvegyem a leejtett dolgokat.. néémmá, egy kirakatüveg. jaj látom magam. úú, de csini vagyok. mindenki engem néz.. csodálnak. egyértelműen.. persze van, aki félreértelmezi a lényemet, és azt gondolja, hogy beképzelt vagyok. pedig csak tisztában vagyok az adottságaimmal. és másokéval.."

kritika a kritikusokról..

a minap olvasgattam kritikákat. van egy könyvem, amibe néhány régebbi harry potter-kritika van. ekkor fogalmazódtak meg bennem a gondolatok, amiket most megosztok. nem lesz olyan elmés és főleg nem lesz olyan hosszú, mint az 'igazi' kritikák, de legalább a lényeg ki lesz mondva, és nem csak körbemagyarázva.
alapvetően a könyvkritikusokról beszélek.
szerintem a kritikusok nem tudnak semmit. vagyis.. jobbanmondva egy valamit tudnak: kritizálni. nyilván, ez a munkájuk. de nem csak szimplán kritizálnak. ennél összetettebb a feladatuk: olyan dolgokat kell belelátniuk a könyvek történetébe, és abba, ahogyan le vannak írva, amik egyáltalán nincsenek ott. persze annyira nincs nehéz dolguk, mert az író/írónő nem fog odamenni és a szemük közé nézve azt mondani, hogy márpedig tévednek. így szépen elhitetik mindenkivel, hogy az író/írónő hátsó szándékkal írta amit írt. pedig eszébe se jutott, szegénynek. kisebb dolga is nagyobb lehetett annál egy 500 oldalas könyv megírásakor, hogy most akkor ebben majd fel lehessen ismerni esetleg a kormány, a társadalom, vagy akárminek a kritikáját/paródiáját. persze, vannak olyan írók/írónők, akiknek ez a céljuk, de azok ezt egyáltalán nem is próbálják burkolni. 
tehát a kritikusoknak az a dolguk, hogy azt kritizálják, amihez közelhasonlót sem tudnak írni. persze, könnyebb a másik munkáját ócsárolni (mert a kritikusok ritkán írnak pozitívat), mint egy talán még ócsárolhatóbb dolgot megírni. 
igen, a világnak szüksége van kritikusokra, mert nélkülük nem tudnánk, melyik filmet érdemes megnézni a moziban, melyik könyvet érdemes elolvasni. és a létezésükkel lehetővé teszik, hogy mások is belelássanak dolgokba olyan dolgokat, amik nincsenek ott. most természetesen ironizálok. de ez nem fontos.
ezután mindenki joggal mondhatja rám, hogy rosszul látom a dolgokat, és nem láttam eleget a világból ahhoz, hogy ilyeneket írjak. és én mégis megtettem.

semmi különös..

üdvözlet.

kiszámoltam, hány éves lehetett Voldemort Nagyúr, amikor meghalt. le is vezetem most nektek, mert unatkozom.

az egésznek az alapját onnan szedtem, ami a második könyvben történt. ezek alapján Voldemort (Tom Denem) 16 éves volt, amikor kinyitotta a Titkok Kamráját. ezután mintegy ötven évvel került sor a Kamra újbóli kinyitására, melyet közvetett módon ugyan, de a 16 éves Tom Denem naplóban élő árnyéka tett meg. ezekből arra lehet következtetni, hogy ekkor, a Kamra másodszori kinyitásakor Voldemort 66 éves lehetett, habár nem éppen emberi alakban, és cseppet sem életnek nevezhető módon. ezek után egyszerű kiszámolni, hogy ha a második kötetben 66 éves volt, a hetedik kötetben 71 kellett hogy legyen, mivel minden könyv egy újabb évet ír le. szóval Voldemort 71 évesen hunyt el.
ami még ennél is érdekesebb az az, hogy Dumbledore már szakállas ember volt, amikor Tom Denem először kinyitotta a kamrát. tehát minimum 40 évesnek kellett lennie, amikor Tom 16 volt. ami azt jelenti, hogy elhalálozásakor több, mint 100 éves volt. és még akkor is úgy vágott az esze, mint nem sok más embernek (/varázslónak). (:

asszem ennyi lenne. ^^

lényegtelen..

na hali(:

most TÉNYLEG semmi vicceset / érdekeset nem fogok írni. csak közölni szeretném, hogy boldogságom határtalan, s ennek két főbb oka van.

1.) nemsoká karácsony. ez, szerintem, mindenkinek izgatottságot okoz. és mindenki örül neki.
2.) december huszonhetedikén L'art pour L'art Társulat - Anyám tyúk, avagy az ember tragédia szegeden, az één kedvesaranyos városkáámban. (: nagyonnagyonörülökneki. (:

(naugyemegmondtamhogynemleszvicces?!)

arrivederci.

csakúgyosan.

haligali.(:

csak azért írok, mert roppantmód unatkozom, és olyan 'írós' kedvem van. az a baj, hogy nemtudok miről írni. 
egy ismerősöm azt mondta, bizonyítsam be neki, hogy tudok verset írni. kért holnapra egy verset arról, hogy már csak egy hét van a karácsonyi szünetig. elgondolkoztam, hogy hogyan is kéne megírni. de még nem kezdtem hozzá. lehet, hogy most fogom megírni.

Így, december kilencedikén, este fél kilenckor
verset írok arról, mi lesz egy hét múlva ilyenkor.
számolgatom magamban, hogy kilenc meg hét
az tizenhat, tehát szerda, az pont jövőhét.
persze akkor még nem lesz a sulinak vége,
lesz még vagy két nap, plusz a hétvége.
de azért jó tudni, hogy nemsokára szünet lesz,
hiszen már most mindenki ajándékot vesz.
karácsony lesz biz'ám, karácsony a javából,
de nekünk csak az a fontos, hogy "lógjunk" az iskolából.
hogy pihenhessünk, csak azért várjuk a szünetet,
meg persze, hogy játékot kapjunk, meg szeretetet. [nyálas, mi? (a szerk :D)]
örülünk, hogy nem sokat kell kibírni már,
a suli legközelebb csak az újévben vár.
a tanárok is fáradtak már, de azért kitartanak,
akkor is, ha a tanulók már semmit nem hallanak
azon kívül persze, hogy a padtársuk mit mond,
mert az persze fontosabb, mint az olvadási pont.
az osztály egyik fele álmosan pislog,
a másik része pedig összebújva sutyorog.
a maradék gyerektömeg figyel a tanárra,
ki azért, mert érdekli, ki azért, hogy fikázza. [bocs, ez rímelt.. (a szerk :D)]
néha az 'okosabb' gyerekek beszólnak,
s vicceiken az osztálytársak jó nagyot kacagnak.
lassan versem befejezem, mert megtettem amit kellett,
sajnálom, ha nem tetszik, tőlem ennyire tellett.

koszonomkoszonom. (: haha azéé figyeled.. (: TUDOK verset írni.