a költészet napja..

mivel ma van a költészet napja, ezzel együtt József Attila bácsi születésnapja, úgy gondoltam, hogy össze kéne dobni egy gyors verset. ííííme:

költészet napja lévén egy verset költök épp,
lehetne benne sok hasonlat és metaforikus kép,
de nem vagyok igazi, de még félig költő sem,
így nem lesz ezekkel teletűzdelve versem.

téma, az még nincsen, de Nóra azt mondta,
írhatnék a csokiról, szóval ez lesz ma.
fogalmazok pár sort, csak hogy meglegyen,
hogy a költészet-napjának eleget tegyen.

a csoki lehet barna, sőt, általában az,
bár a fehércsoki fehér (csak hogy ne legyen panasz).
szerintem a fehércsoki nem is igazi,
a csoki attól csoki, hogy kakaó színezi.

lehet, hogy versem kezd unalmas lenni,
így, aki megunta, menjen csokit enni.
aki még olvas, annak azt üzenném:
ha csokival kínálnál, biztosan megenném.

na erről ennyit. :D köszöntem.

bu..

hellow.

annyira akarnék már írni valamit, de nem tudom, hogy mit lehetne, ezzzzért asszem most improvizálok.

itt ülök a gép előtt és verset imitálok,
s remélem, hogy hébe-hóba rímet is találok.
nem tudom, hogy miről írjak, mi legyen a tartalom,
ezért, azt hiszem, most abba is hagyom.

aviszon'látásra.

csakúgyosan.

haligali.(:

csak azért írok, mert roppantmód unatkozom, és olyan 'írós' kedvem van. az a baj, hogy nemtudok miről írni. 
egy ismerősöm azt mondta, bizonyítsam be neki, hogy tudok verset írni. kért holnapra egy verset arról, hogy már csak egy hét van a karácsonyi szünetig. elgondolkoztam, hogy hogyan is kéne megírni. de még nem kezdtem hozzá. lehet, hogy most fogom megírni.

Így, december kilencedikén, este fél kilenckor
verset írok arról, mi lesz egy hét múlva ilyenkor.
számolgatom magamban, hogy kilenc meg hét
az tizenhat, tehát szerda, az pont jövőhét.
persze akkor még nem lesz a sulinak vége,
lesz még vagy két nap, plusz a hétvége.
de azért jó tudni, hogy nemsokára szünet lesz,
hiszen már most mindenki ajándékot vesz.
karácsony lesz biz'ám, karácsony a javából,
de nekünk csak az a fontos, hogy "lógjunk" az iskolából.
hogy pihenhessünk, csak azért várjuk a szünetet,
meg persze, hogy játékot kapjunk, meg szeretetet. [nyálas, mi? (a szerk :D)]
örülünk, hogy nem sokat kell kibírni már,
a suli legközelebb csak az újévben vár.
a tanárok is fáradtak már, de azért kitartanak,
akkor is, ha a tanulók már semmit nem hallanak
azon kívül persze, hogy a padtársuk mit mond,
mert az persze fontosabb, mint az olvadási pont.
az osztály egyik fele álmosan pislog,
a másik része pedig összebújva sutyorog.
a maradék gyerektömeg figyel a tanárra,
ki azért, mert érdekli, ki azért, hogy fikázza. [bocs, ez rímelt.. (a szerk :D)]
néha az 'okosabb' gyerekek beszólnak,
s vicceiken az osztálytársak jó nagyot kacagnak.
lassan versem befejezem, mert megtettem amit kellett,
sajnálom, ha nem tetszik, tőlem ennyire tellett.

koszonomkoszonom. (: haha azéé figyeled.. (: TUDOK verset írni.

csak negyedkor jön buszunk..

hiába szaladunk, hiába futunk,
úgyis csak negyedkor jön buszunk.
fiatal még az idő, nincs okunk sietni,
hisz van még tíz percünk, nem fogunk elkésni.
de azért mi szedjük, szedjük a lábunkat,
senki nem tudhatja, mi állja utunkat.
de végülis semmi nem állta utunkat,
így biztos nem késsük le már a buszunkat.
odaértünk korán, hiába szaladtunk,
mert úgyis csak negyedkor jön buszunk.

hát igen, ennek is megvan a története xd

 

jahhátigen.

nah mivel az eddigi teljesítményemet nemigen tudtátok értékelni, most a spontanitás legszorosabb értelmében fogok csakúgyspontán írni, ami eszembejut, amikor eszembejut. mert abból is tud néha vicces dolog kijönni, de mondjuk fogadni mernék, hogy pont most nem fog. ezért aztán majd aki a végére ér megint majd csak azt mondja, hogy de hülye ez a csaj, mit szenved itt, hiszen úgyse fog tetszeni senkinek sem az, amit írogat. de én nem adom fel, mert nincs pénzem bélyegre. (: ma például olyannagyon jóvolt, mert gitároztak a 'nagyok' akik tudnak, és nekem az annyira nagyon tetszett, mert én is tanulgatok gitározni, csak hát nem járok tanárhoz meg minden, szóval csak a legalapabb dolgokat tudom, vagy talán annál picit többet. szóval annyira jólenne, hogyha tudnék úgy gitározni, és énis úgy felléphetnék a tavaszi kultúrális fesztiválon, és énekelnék, és tapsolnának, és kiabálnának, hogy 'vissza' és annyira jólenne. 

mendegél a három kismalac az erdőben és találnak egy makkot,
lehajolnak érte együtt, s beverik a kobakot,
jajjgatnak, hogy 'fáj a fejem, mi a fenéért kellett ezt,
menjünk inkább haza mostmár, és..' nemtudok erre rímet..

nah ez a spontán.. : D 

jócsá.

hogyan lehetne tanárként jobban megértetni és megszerettetni a gyerekekkel a fizikát? foglaljuk versbe!! :D jó, ezt nem én találtam ki.. de kezdő löketként nézzük, hogy lehetne egyszerűbben megtanítani a sebességet..? megírtam hozzá egy verset.. 

egész úton hazafelé azon gondolkodám,
vajon hánnyal szalad felém az én kutyám?
hogy tudnám ezt kiszámolni az idő függvényében,
s megadni, hogy mennyivel fut éppen?

először is megadnám az időt és az utat,
ezeknek hányadosa sebességet mutat.
ha az utat megszorzom a sebesség nagyságával,
megkapom, hogy mikor fogok ütközni a kutyával.

ha viszont az út a hiányzó mennyiség,
az időt elosztanom sebességgel elég.
ennyit kell tudni a sebességszámításról,
te kis hülyegyerek, szállj már le a padról.



öhm.. jah. ha így tanulnánk a fizikát, minden stimmolna.. :D az utolsó két sorra nem tudtam már mit kitalálni. :D