csakúgyosan.

haligali.(:

csak azért írok, mert roppantmód unatkozom, és olyan 'írós' kedvem van. az a baj, hogy nemtudok miről írni. 
egy ismerősöm azt mondta, bizonyítsam be neki, hogy tudok verset írni. kért holnapra egy verset arról, hogy már csak egy hét van a karácsonyi szünetig. elgondolkoztam, hogy hogyan is kéne megírni. de még nem kezdtem hozzá. lehet, hogy most fogom megírni.

Így, december kilencedikén, este fél kilenckor
verset írok arról, mi lesz egy hét múlva ilyenkor.
számolgatom magamban, hogy kilenc meg hét
az tizenhat, tehát szerda, az pont jövőhét.
persze akkor még nem lesz a sulinak vége,
lesz még vagy két nap, plusz a hétvége.
de azért jó tudni, hogy nemsokára szünet lesz,
hiszen már most mindenki ajándékot vesz.
karácsony lesz biz'ám, karácsony a javából,
de nekünk csak az a fontos, hogy "lógjunk" az iskolából.
hogy pihenhessünk, csak azért várjuk a szünetet,
meg persze, hogy játékot kapjunk, meg szeretetet. [nyálas, mi? (a szerk :D)]
örülünk, hogy nem sokat kell kibírni már,
a suli legközelebb csak az újévben vár.
a tanárok is fáradtak már, de azért kitartanak,
akkor is, ha a tanulók már semmit nem hallanak
azon kívül persze, hogy a padtársuk mit mond,
mert az persze fontosabb, mint az olvadási pont.
az osztály egyik fele álmosan pislog,
a másik része pedig összebújva sutyorog.
a maradék gyerektömeg figyel a tanárra,
ki azért, mert érdekli, ki azért, hogy fikázza. [bocs, ez rímelt.. (a szerk :D)]
néha az 'okosabb' gyerekek beszólnak,
s vicceiken az osztálytársak jó nagyot kacagnak.
lassan versem befejezem, mert megtettem amit kellett,
sajnálom, ha nem tetszik, tőlem ennyire tellett.

koszonomkoszonom. (: haha azéé figyeled.. (: TUDOK verset írni.