rajzolósdi..

'nemrég' tudatosult bennem ez az egész jobbagyfélteke-balagyfélteke dolog, ezért mostanában elég nehezemre esik az egész rajzolósdi (nem tudom, mi az összefüggés, de így érzem). pedig szeretek rajzolni.. de néha van, hogy leülök, hogy na akkor most nekifogok, de aztán belegondolok, hogy fogalmam sincs, hogy kezdjem, meg amúgy is minek, hiszen úgy is elrontom..

ettől függetlenül, ma délután nekifogtam a rajzolásnak.

tök fura volt.

általában embereket szoktam rajzolni. legtöbbször igyekszem olyan képet keresni, amin az illető arca pontosan szemből van, mert ott az arányok egyszerűbbek. ma viszont olyat sikerült választani, ami egy kicsit torzult, így kissé máshogy alakult az egész.

namármost, igazából fogalmam sincs, melyik agyféltekém dominál, szerintem még ők sem döntötték el. de ahogy rajzoltam, arra lettem figyelmes, hogy miközben próbálom a kép alapján az arányokat belőni, valami kis hang folyamatosan azt motyogja nekem, hogy rossz az egész, mert hogy ha elképzelsz egy arcot, csakúgy, annak megvannak a maga arányai, és a bal agyfélteke ezt pontosan tudja, és nem szeret eltérni tőle. a jobb agyfélteke viszont észreveszi, hogy a kép amit éppen rajzolsz, egy kicsit másképp áll, és próbál ahhoz igazodni. szóval ilyesfajta vívódások közepette kellett nekem alkotnom.. de végül megérte, mert egész jól sikerült és ráadásul élvezetes is volt (mint mindig).

"Nórika nem alszik.." - vagy talán mégis?

hello!
ismét írok.
úgy tűnik, mostanában nagyon ráérek.
vagy csak hirtelen sok az ötlet. ki tudja..


elöljáróban elmondanám, hogy ez egy tipikus ott-kellett-volna-lenned sztori, de hátha így is jó lesz..
tegnap a délutáni pihenőmet töltöttem, Nóri pedig aludt. egyszer csak felriadt, rámnézett, és megkérdezte, hogy van-e, aki régebb óta itt van. megpróbáltam kiszedni belőle, hogy mire gondol pontosan, de hasonló értelmetlen mondatokat kaptam. aztán megpróbálta úgy elmagyarázni, hogy "tudod, például van, aki régebb óta tanul angolul." itt már kezdtem sejteni, hogy nincsen teljesen magánál, és ezt a véleményemet vele is megosztottam. erre elkezdett velem kötöszködni, hogy de ő teljesen ébren van és tökéletesen egyértelmű, amit mond. újfent megkértem, hogy magyarázza el, és a következő mondata valami olyasmi volt, hogy "tudod, aki idősebb, az nagyobb tányérból eszik." persze teljesen igaza van, csak váratlanul értek ezek a hirtelen témaváltások és a semmiből jött gondolatok. gondolom, a fejében teljesen logikusan játszódtak le ezek a dolgok, csak én nem tudtam követni őket. 
különben én már kb a második mondattól kezdve alig bírtam abbahagyni a röhögést, ő pedig erre kijelentette, hogy nem érti, min nevetek, mert tök értelmes, amit mond. 
kb öt perc elteltével átfordult a másik oldalára, és aludt tovább.
amúgy nála viszonylag gyakoriak ezek az alvás közben beszélős történetek. mindig elkezd velem veszekedni. néha azért, mert nem értem, mire gondol, néha meg azért, mert nem hiszem el, hogy tényleg ébren van. persze amikor utólag elmesélem neki, ő is nevet magán, meg olykor emlékszik is a beszélgetésre, csak arra nem, hogy mi játszódott le épp a fejében.


(azt hiszem, a címet illetően tartozom egy kis magyarázattal azok felé, akik nem ismerik a történetét. amikor kicsi voltam, Nóri meg még kisebb, szerettem vele játszani, de olyankor nem lehetett, amikor aludt. történt egyszer, hogy 'Nórika' mégsem aludt, és állítólag ez volt az első egész mondatom, amit valaha kiböktem. hogy Nórika nem alszik. milyen 'cukcsi'.. )

élménybeszámoló 2.0

tsókolom!


NEWSFLASH: túlestem az emelt angol szóbelin! 
maga a vizsga nem túl érdekes. talán csak annyiban, hogy kívülről, amikor más van bent, soknak tűnik egy felelet, de amikor te vagy bent, akkor úgy repül az idő, mintha dézsából öntenék.
a mókás rész az előtte/utána kép.
ELŐTTE: mindenki tiszta ideg, egymást nyugtatgatjuk, "biztos menni fog!", "jaj, csak ne *ezt-meg-ezt* húzzam", stb.
UTÁNA: teljes chillax, már az se érdekel, ha rosszul sikerült, végre túl vagyunk rajta, felhőtlen boldogság (egészen addig a pillanatig, amíg bele nem gondolunk, hogy most már aztán tényleg készülni kell a közép szintű szóbelikre is), stb.


volt ott a várakozós folyosón egy srác. egy csajnak magyarázott nagyban, olyan "beleélős" hangnemben mindenfélét - vicces jelenség volt. néha egy-egy elkapott mondatfoszlányon görnyedeztünk az elfojtott nevetéstől, de szegénykém úgy bele volt merülve a nacionalizmusba, hogy semmit nem vett észre. nagyon ment neki a gesztikulálás meg a le-fel járkálás is. tisztára, mint egy politikus, valami nagy beszéd közben. a csaj, akihez dumált, szegény nem tudott mit csinálni.. egy idő után elővett valami könyvet angol szavakkal és kifejezésekkel, azt olvasgatta, de a srácot nem nagyon hatotta meg, hogy nem figyel rá. egy ideig angolul is hablatyolt valamit, valami random témáról, "gyakorlásképpen", aztán visszaváltott magyarra,  és dumált tovább. aggódtam érte: "ha így folytatja, nem lesz hangja, mire sorra kerül.."

kisgyermekes családok miséje..

van ezeknek az ovis miséknek egyfajta hangulata. nyilván azért tűnik kicsit bugyutának, mert alapvetően a kisgyerekeknek lett kitalálva, de mégis.. valahogy minden ezerszer mókásabbnak tűnik. pláne az a rész, amikor az összes gyerek kicsődül, és eljátsszák az evangéliumot. közben a papbácsi irányítgatja őket, hogy ki-mikor-mit csináljon. aztán megrázzák a kis csengőcskéket. mindenki egyszerre. 
a kedvencem mégis a záróének. az összes dal kicsit butus, persze, mert gyerekeknek lett írva, de valahogy ez az utolsó ez mindig betesz. gyakorlatilag arról szól a dal, hogy van egy busz, ami elvisz a mennyországba, ha eleget szerettél az életedben. a refrén pedig konkrétan annyi, hogy 'autóbusz, autóbusz, autóbusz, autóbusz..' annyi vele a probléma, hogy belemászik a füledbe, és utána órákig ezt dúdolgatod magadban. na de visszatérve, ennél a dalnál szépen felsorakoznak a gyerekek a hittantanárnéni mögé, és elkezdenek vonatozni. körbejárják a termet, közben a papbácsi ott battyog hátul, és lemondóan tapsol ritmusra, amíg a gyerekek meg nem unják. utána jöhet a süti! mindig van süti. ezért is szeretünk ovis misére járni. kár, hogy csak havonta egyszer van..

élménybeszámoló..

haligali!


hol is kezdjem.. május ötödikén elballagtunk. szomorú nap volt, de egyszer mindenki életében eljön ez a nap. ezek után az következett, hogy ÖTPERCMÚLVAÉRETTSÉGI!
hétfő reggel, hajnali öt óra, cseng az ébresztő. mintha csak egy átlagos nap lenne. csilla felkel, felöltözik, csakhogy most nem lehet ám csakúgy kikapni valamit a szekrényből. bizony ám, az érettségire illik ünneplőben menni. reggel hét óra, csilla betipeg az iskolába, összecsukja az esernyőjét és körülnéz. alig néhány ember, de szerencsére van ismerős. faliújság - 313-as terem. oké. majd.. 
fél nyolc körül már egész nagy a tömeg, sok 12-edikes és 13-adikos diák csak arra vár, hogy megírhassa a magyarérettségit. 7:40 körül felsétálunk az emeletre, és betömörülünk a folyosóra. egyszercsak megérkeznek a tanárok, akik kinyitogatják a termeket és beengedik a diáksereget. "üljünk egymás mögé" - ez hangzik mindenfelől, bár valójában hiába ülsz ismerősök közelében, súgni úgysem tudtok egymásnak. de azért megnyugtató a gondolat, hogy közel vannak. az igazgatóhelyettes bácsi felügyeli, hogy a kezdő énektanár rendben levezényelje a vizsga megkezdését. bár, ha őszinte akarok lenni, igazából az igazgatóhelyettes bácsi vezényelte le a vizsga megkezdését. részletkérdés. amikor az óra elüti a 8-at, az összes kisdiák megkapja a feladatsor első részét. a 301-es teremtől a 316-osig néma csend borul az iskolára. szövegértés - az érettséginek az a része, amire nem lehet készülni - vagy tudod, vagy nem. persze, tudom, mindenki úgy gondolja, hogy milyen egyszerű dolog megírni egy ilyet, hiszen csak el kell olvasni a szöveget. hát, van, akinek biztos tökéletesen megy az ilyesmi, de csilla küzd vele rendesen. egy óra elteltével elveszik a füzetkét, és odaadnak egy máskat - jöhet a 3-8 oldalas, azaz 500-1500 szavas fogalmazás. a kedvencünk. aki nagyon tud rizsázni, elvből az érvelést választja, amiben a hősiességről és a mártírhalál feleslegességéről kell írni. aki tud verset elemezni, illetve legfőképpen értelmezni, az belevág az arany jános verselemzésbe. csilla pedig, mint a diák aki csak a novellaelemzés szempontjait tudja, lendületből továbblapoz - karinthy-karcolatok összehasonlítása. hát, ha jobb nincs.. 10:15 - csilla ránéz az órára, mivel már készen is van a fogalmazással. nem tökéletes, de talán elég lesz. mivel nagyon az elején vagyunk még a három órának, amit erre kaptunk, ülök még fölötte egy keveset. amikor már elkezdik beadogatni a dolgozatot a különböző emberek, csilla is úgy gondolja, most már ideje indulni. üres oldalak áthúzogatása, boríték lenyalása, autogramm - és vége! rohanás haza enni, pihenni, és persze készülni a másnapi matekra.
már amennyire készülésnek lehet nevezni a Belga Matek című számának meghallgatását. de hát, a képletek mind benne vannak a függvénytáblában, a logikus gondolkodást pedig nem lehet tanulni, szóval olyan nagy magolásba nem is kell csapni.. este természetesen kilenc órakor fekvés, csak hogy másnap ismét menjen az ötórai felkelés. kedd reggel is esővel indítjuk a napot, mert miért ne.. az iskola megintcsak kihaltnak tűnik így reggel 7-kor, de lassan beszállingózik a NÉP. 315-ös terem. izgalmas dolog ez, ott még sosem volt óránk. most már nem is lesz. leülünk, elcsendesedünk, mindenki kipakolja a kis elemózsiáját, és 8-kor megint indul a mandula. 45 perc van a rövid feladatokra. csilla az első oldalt rögtön átlapozza - "na erre majd később visszatérünk" .. és később tényleg visszatértünk. sőt, meg is oldottuk. a vizsga második felére 135 percünk van, ami több, mint elégnek bizonyul. a B részben, ahol háromból kettő feladatot kell megoldani, szinte mindenki csuklóból kihúzza a 17-eset, mivel kell tudni hozzá, mi a szórás - hiába van benne a függvénytáblában 'átlagtól való átlagos eltérés' néven, ha az illető diákmesterember nem tudja, hogy a kettő ugyanaz. szerencsére a többi feladat megoldható, bár csillának sikerül a legkönnyebb feladatot majdnem bebukni. de végül legyőzi a problémát. amikor kimegyünk a teremből, mindenki elkezdi kérdezgetni a másikat, hogy "neked mi jött ki 'erre-és-erre' a feladatra?" "jaj de jó, nekem is!" és mindenki lenyugszik. a sulitól a buszmegállóig (10 perc!) csilla próbálja meggyőzni egyik osztálytársát, hogy a kockában az egy csúcsból, de különböző síkon induló oldalél és lapátló derékszöget zárnak be. sajnos nem sikerül, de másnapra fent említett osztálytárs rájön, hogy csillának volt igaza. 
kemény fél óra töritanulással, csilla bátran vág bele a szerdai napba. a töritanárunk mindig azt mondja, túl vagyunk képezve, szóval én hittem neki. végülis tényleg nem olyan rossz.. (a rákosi- és kádár-korszakos feladatot úgy betippeltem, hogy hibátlan lett, viszont az EU-snál már nem voltam ilyen szerencsés (konkrétan 3-ból 0)) .. az esszécímek elolvasása után már teljesen meg is nyugszom; IV. Bélát, a levantei kereskedelmet és a kiegyezést kisujjból kirázom. 'this is how I roll' .. amikor a felügyelőtanár a végén átnézi, hogy mindent kihúzott-e mindenki, amit kellett, közben kiszúr egy-egy helytelen választ "hát nem tudja, hogy a tizedet nem a földesúrnak kell beszolgáltatni?!" hát, akkor már mindegy. a vizsga után csilla szépen a teremben felejti a telefonját - még jó, hogy valaki utánviszi.  "csak hogy ne kelljen már visszamenned"
a hét elején még meg tudtam nyugtatni magam azzal, hogy a csütörtök még messze van, de szerda este ez már nem tűnik olyan egyszerűnek. az emelt angol érettségi alapvetően nem nehéz, de azért mégiscsak EMELT. alapvetően minden simán halad. kis segítséggel a deákosok részéről a 207-es termet is sikerül belőnünk. érezzük ám, hogy ez nem holmi középszint: egyesével hívnak be minket, ülésrend is van, és a nevünk helyett egy számot kapunk. még jó, hogy időben beengednek minket, mert a felügyelőtanár olyan lassú, hogy megalszik a tej a szájában. sorban, egytől kezdve megszámoznak minket, olyan sorrendben, ahogy leültettek. a tanárúrnak mégsem sikerül kinyögnie a hármas számot a kettes után anélkül, hogy meg ne nézné a hozzám tartozó sort a papírkáján. egy-egy vizsgarészre túl sok időt hagynak, a gyorsabbak - köztük csilla is - szétunja a fejét, mire vége. a kijelentés az íráskészségre nem igaz teljesen, bár van, aki már akkor indulni akar haza, amikor csilla még csak az ötleteket gyűjtögeti a második fogalmazáshoz. végül mindenki elér az utolsó szó leírásáig.. és mehetünk haza! 
már csak a szóbelik vannak hátra! bár ez az állítás a többségre nem igaz, mivel kinek-kinek hátra van még egy-egy biológia, kémia, fizika vagy informatika. de csilla már SZABAD. egy ideig..

bosszankodás..

az átlagemberek akkor ébrednek fel, amikor a telefon ébreszti őket.

és hogy én mikor ébredtem ma fel?

az úgy történt, hogy hajnali fél három körül megszólalt hugom ébresztője. van egy ilyen hülye szokása, hogy hajnalban, suli előtt tanul. szóval hajnali fél három körül megszólal. aztán három perc múlva megint. és megint. és megint. nem az, hogy néhány csörgés után felkel; ő visszaalszik, és órákon keresztül ezt nyomatja. én próbálnék visszaaludni, de bakker éberebb vagyok már, mint ő. el se tudjátok képzelni, milyen hangosan szól az a telefon így az éjszaka közepén, ráadásul nem az van, hogy rögtön kinyomja, hanem van olyan szám, ami a refrénig is elmegy, mire ő észbekap.

de azzal, hogy pár óra múlva végre felkel, még nincs vége a megpróbáltatásoknak, á, dehogy! azután, hogy kimegy fürdeni, visszajön a szobába és elkezd HAJATSZÁRÍTANI. hajnali fél ötkor. mondjuk ehhez a részhez már hozzá vagyok szokva..
ezután pedig jöhet a szokásos fiókcsapkodás, hangos lapozgatás, stb.
nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki ennyire kevéssé tekintettel másokra. olyan mókás, hogy közben meg pályázik erre a hülye ösztöndíjra, aztán fényezi magát, hogy ő milyen kedves és segítőkész az emberekkel. komolyan mondom, hülyét kapok..

karácsony..

halika!

boldogságos Karácsonyt mindenkinek!

nekem nagyon boldogságosan telt eddig. annyira sok mindent kaptam, hogy még mindig nem tudtam felocsúdni. három új darabbal gazdagodott a doctor who-s cuccok gyűjteménye. és ami a legjobb, hogy mind home-made. (az eddig meglévő papír tardis és a rajzolt kép mellé most kaptam egy tardis fülbevalót, egy tardis-os medált és egy david tennant-doktoros képeslapot. annyirajó!)

meg még kaptam mindenféle sminkcuccokat, meg hajvasalót, meg egy jóó meleg paplant, meg egy könyvet, új naplót, és hirtelen ennyi jut eszembe. plusz a lényeg, a legeslegjobb dolog: a Sopio kártya (de azt csak később kapom meg)! igen, tudom, nem hallottál még róla. ha érdekel, akkor www.sopiocards.com ... amúgy engem azért izgat annyira, mert az egyik kedvenc videobloggerem csinálta az unokatesójával, és nagyon menőőnek tűnik. :D szóval ki akartam próbálni. és ki is fogoom 10-21 napon belül. vagyis, már kevesebb. 7-18 nap.. :D YAAYYY.

a képről pedig annyit, hogy ezt csináltam hugomnak karácsonyilag, persze tudom, hogy a karácsonyhoz semmi köze, de azért (remélem) hugomnak tetszik. mert zsírkirály. :D kb negyedik próbálkozásra sikerült ilyenre megcsinálni. (Y)

na, akkor mára ennyi, további szép estét!

csókacsaládnak!

a mai második, mert unatkozom..

újra itt, egy rövidke poszt erejéig. először is, most úgy visszaolvasgattam a régebbi írásaimat, és azt tapasztalom, hogy esett a szint, nincsenek új ötleteim, vagy ha vannak is, nem írom le őket. szóval neked, aki most itt feltűnően olvasod ezt, javasolnám, hogy ha érdekesebb dolgokat akarsz látni, akkor lapozz vissza pár oldalt. :D a személyes kedvencem a sebességszámításos versem. olyasmiket még szívesen írnék. játszhatunk olyat, h írsz kommentbe random szavakat, én meg alkotok belőle valamit? :D az mindig mókás.

*témaváltás.*

nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon nem bírom a buszokon

- az idős néniket

- az óvodás csoportokat.

az előbbit azért mert egyszerűen nem hiszik el, hogy le tudnak majd szállni, mert el fogják engedni őket az emberek, amint megáll a busz. nem fogom elengedni a kapaszkodót, hogy elessek, csak azért, hogy ő ne érezze a fentmaradás fenyegetését.. másrészt meg, amikor felfelé szállnak, egyszerűen fellöknek mindenkit az útjukban. úgy suhannak az üres székek felé, hogy nem is értem..

múltkor meg láttam egy bottal járó bácsit a buszon, aki nemhogy valami tinédzsert állított volna fel, h engedje leülni, hanem egy ilyen felnőtt valakit. csak mert ő azon a helyen szeret ülni. vagymi..

az ovis csoportok meg azért bosszantóak, mert iszonyú hangosak és rendetlenek, és, mint valami fertőzés (ez tudom, hogy csúnya hasonlat) szétterjeszkednek a busz teljes hosszában, aztán van velük max 2 tanárnéni, akik nem tudnak elég felé szakadni, hogy mindenkit csendesítgessenek, meg hasonlók. és egy fárasztó sulis nap után arra felszállni, vagy ha ők szállnak fel később, úgy utazni, hogy óriási a hangzavar, elég kellemetlen.

egy kis update..

hello, földlakók!

jelentem, leérettségiztem informatikából, 90%, meg vagyok elégedve. a baj akkor kezdődött, amikor elkezdtünk programozni. az eleje még nagyjából oké, de a harmadik óra az kegyetlen volt. :D bár utána megint visszább léptünk kicsit, szóval most nagyjából szinten vagyunk. :D majd meglátjuk, mi sül ki belőle. a vicc az, hogy az elsődleges célom nem valami infós szak, hanem az anglisztika. de hát kell egy B-terv, és ez tűnt érdekesnek. :D amúgy én rettentően izgalmasnak találom ezt az egész programozós dolgot, csak tényleg jó lenne felfogni is meg érteni, főleg.. :D

azt vettem észre magamon, hogy az utóbbi időben mindenre van kifogásom, és ez a kifogás mindig ugyanaz: nincs időm. ez egyrészt jó, mert ezért elsunnyoghatok ezt-azt, másrészt viszont nagyjából igaz is, mert rengeteget kell tanulnom. kell. nem mondtam, hogy csinálom is. :D de még mindig gyakrabban ülök le tanulni, mint az eddigi 11 évben bármikor..

az a rossz, hogy nincs időm olvasni, sorozatot nézni, lustálkodni, rajzolni.. bár a sorozatokra mindig hagyok időt, és olvasni is szoktam hétvégenként, de azt mindig megbánom, mert úgy szoktam járni, hogy már vasárnap délután van, és másnap egy halom felelés, meg doga várható.

el sem tudom képzelni, mi lenne velem, ha a lustaság mellett még hülye is lennék, és nehezemre esne megtanulni a dolgokat. szerencsére elég jó a memóriám, bár pl. töriből csak addig tudok egy-egy dolgot megjegyezni, amíg meg nem írjuk az adott dolgozatot. :D

nagyon szívesen írogatnék még, de ha belemennék nagyon a mesélésbe, akkor estig nem állnék fel innen, és amúgy sem olvasná végig senki.. :D szóval itt megszakítjuk adásunkat, a viszont látásra.

csak egy kis refresh..

hali!

blogolni van kedvem, de nem nagyon van miről írnom, szóval inkább egy kis móka: a galakszis galaxis útikalauz stopposoknak című filmből a kedvenc idézetem (english-ül)


"The Jatravartid people of Viltvodle VI believe that the Universe was in fact sneezed out of the nose of a being called the Great Green Arkleseizure. 

The Jatravartids, who live in perpetual fear of the time they call the Coming of the Great White Handkerchief, are small blue creatures with more than fifty arms each, who are therefore unique in being the only race in history to have invented the aerosol deodorant before the wheel.

However, the Great Green Arkleseizure Theory is not widely accepted outside Viltvodle VI."



ez egyszerűen annyira abszurd, hogy hihetetlen. :D


mellesleg, csak hogy így a mindennapjaimról is meséljek, elég parában vagyok az informatika szóbeli miatt, mert annyi mindent nem tudok még, és már csak egy bő hetem van, hogy mindent megtanuljak. alig várom, hogy átessek rajta. 


amúgy, ez az új kezelőfelület elég ratyi. asszem vissza fogom váltani rendesre, mert ez TARTHATATLAN.


vajon át tudom állítani a posztolás dátumát 11/11/11 11:11-re? :D
mindjárt kiderül..
na pá'

everybody get random..

oh oh oh! random bejegyzés!

pointless, meaningless, everything-less.

tudom, hogy történt mostanában valami vicces, de az emlék itt az agyam hátuljában bujkál és egyszerűen nem akar előjönni. de a szándék megvan..

a legnagyobbakat akkor szoktunk nevetni, amikor a töritanár benyög valamit alekoszról, vagy kijelenti, hogy ausztria és magyarország nem állt össze, mint két kicsi legó.

és rémlik, hogy még valami vicces beszólást felírtam valamelyik füzetemnek valamelyik sarkába.. de nem tudom, hogy mit, és hova. de jó tudni, nem?

mellesleg, a radnóti idén is megnyerte a SáRa-kupát. mint mindig. nyilvánvaló, hogy a szurkolók tették idén is a legtöbbet. mit számít, hogy valaki 10 kosarat dobott, ha én rekedtre ordibáltam magam?! most komolyan?

na de ennyi elég is volt mára. bőven.

arrivederci!

inspiráció, google+, és: we grow up too fast..

helloooo, világ!

szóval ma láttam ezt a filmet, "Harriet The Spy: Blog Wars", és.. az volt a lényeg, hogy a főszereplő leány író akart lenni, és volt egy füzete, amit mindig magával cipelt, és írt bele, és az ilyenek engem mindig nagyon inspirálnak. mert nagyon szeretek ám írni, csak nem feltétlenül tudom kifejezni magam.. azthiszem..

mindegy is... csak most így kedvet kaptam ahhoz, hogy blogoljak, arról, hogy mi történik krülöttem, meg ilyenek.

... hát nem sok. nyár van. meleg. sőt, HŐSÉG. nincs mit csinálni, így jobbára a gép előtt ülök, és sorozatokat nézek, meg filmeket, esetleg olvasok valamit. izgalmasan hangzik, mi? szerintem se.

olvastam erről a google+-ról. kíváncsi vagyok rá. nagyonis. kár, hogy még nem nyílt mindenkinek.. már alig várom. nagyon foglalkoztat, vajon leveri-e a facebook-ot. emlékszem, amikor még az iwiw volt a nagy cucc, és csak meghívóval lehetett regisztrálni. de aztán bejött a facebook néhány éve, és BAMM. az lett a szenzáció. talán a történelem megismétli önmagát?

más dolog: The Runaway State - We Grow Up Too Fast
nemrég találtam rá, és nagyon tetszik. ma kb 10-szer végighallgattam. ez a csávó híres lesz. hamar. csak gondoltam, szólok.

talán mára ennyi.
viszláát!

szemtől szemben a kosárlabdával, avagy egy törött szemüveg története..

igen, ma eltört a szemüvegem.

pedig olyan fiatal volt még.. emlékszem, nyolcadikos voltam, amikor elmentünk az optikába, hogy lecseréljük az akkori keretemet.. sok új keret lözül választhattam volna, de én rögtön éreztem, hogy ő lesz az igazi..
sok szép évet töltöttünk együtt, nap mint nap.. de sajnos a búcsú ideje is itt kopogtat az ajtón..
ma, tesi órán kosaraztunk, és hát egy véletlen baleset folytán arcon csapott a labda. a szemüvegem meg törötten hullott a földre. soha nem felejtem el, ahogy ott feküdt a földön, tehetetlenül, törötten.
jelenleg épp az orromon pihen, utolsó erejével is segít nekem, hogy lássak.. egy kis fúrással, és egy kis pillanatragasztóval apukámnak sikerült ideiglenesen összeraknia. de már soha nem lesz a régi..
és holnap délután leveszem, lecserélem egy újra. de hiányozni fog..

így néz ki egy túldramatizált történet.

életjel..

áá, hello.

igen, tényleg én vagyok, és igen, tényleg írok. hogy érdemes-e elolvasni, azt nem az én tisztem eldönteni.

érdekes, de ma több dologról is fogok írni. az első egy régebbi eset. egészen pontosan múlt szombaton történt. mókás dolog. épp pesten voltunk, és próbáltunk fuvart szerezni hazafelé, amikor megnéztem a telefonomat, és láttam, hogy van egy sms-em. vagyis, valójában 3 volt, 2 az OF-től, 1 pedig a riadóláncban előttem levő egyéntől. de ugyanaz állt bennük. nem értettem, miről szól az üzenet, de azért igyekeztem továbbküldeni. nagy nehezen sikerült is rájönnöm, hogyan kell. az új telefonommal még sosem továbbítottam üzenetet. de sikerült. amúgy az üzenet arról szólt lényegében, hogy valami fél ötkor kezdődik. szóval továbbítottam. amikor hazaértem, újra megnéztem az üzenetet, hátha rá tudok jönni, miről szólt. és akkor megláttam... az üzenet továbbításának időpontja: 18.49
velem nem mentek sokra...

a következő dolog: ma hajnali 3-kor a GreenDay egyik számára ébredtem (illetve egymás után 3 számára..), ami a szoba másik végéből hallatszott. a vicces az, hogy a hugom, akinek a telefonjából a zene szólt, nem ébredt fel rá. csak én. ezért is utálom a GreenDay-t.

még egy mai tapasztalat: kellemes dolog úgy indulni iskolába, hogy úgy érzem, a napom csodálatos lesz, és egyszerűen semmi nem ronthatja el.
kár, hogy néha mégis.

talán mára ennyi.