a minap olvasgattam kritikákat. van egy könyvem, amibe néhány régebbi harry potter-kritika van. ekkor fogalmazódtak meg bennem a gondolatok, amiket most megosztok. nem lesz olyan elmés és főleg nem lesz olyan hosszú, mint az 'igazi' kritikák, de legalább a lényeg ki lesz mondva, és nem csak körbemagyarázva.
alapvetően a könyvkritikusokról beszélek.
szerintem a kritikusok nem tudnak semmit. vagyis.. jobbanmondva egy valamit tudnak: kritizálni. nyilván, ez a munkájuk. de nem csak szimplán kritizálnak. ennél összetettebb a feladatuk: olyan dolgokat kell belelátniuk a könyvek történetébe, és abba, ahogyan le vannak írva, amik egyáltalán nincsenek ott. persze annyira nincs nehéz dolguk, mert az író/írónő nem fog odamenni és a szemük közé nézve azt mondani, hogy márpedig tévednek. így szépen elhitetik mindenkivel, hogy az író/írónő hátsó szándékkal írta amit írt. pedig eszébe se jutott, szegénynek. kisebb dolga is nagyobb lehetett annál egy 500 oldalas könyv megírásakor, hogy most akkor ebben majd fel lehessen ismerni esetleg a kormány, a társadalom, vagy akárminek a kritikáját/paródiáját. persze, vannak olyan írók/írónők, akiknek ez a céljuk, de azok ezt egyáltalán nem is próbálják burkolni.
tehát a kritikusoknak az a dolguk, hogy azt kritizálják, amihez közelhasonlót sem tudnak írni. persze, könnyebb a másik munkáját ócsárolni (mert a kritikusok ritkán írnak pozitívat), mint egy talán még ócsárolhatóbb dolgot megírni.
igen, a világnak szüksége van kritikusokra, mert nélkülük nem tudnánk, melyik filmet érdemes megnézni a moziban, melyik könyvet érdemes elolvasni. és a létezésükkel lehetővé teszik, hogy mások is belelássanak dolgokba olyan dolgokat, amik nincsenek ott. most természetesen ironizálok. de ez nem fontos.
ezután mindenki joggal mondhatja rám, hogy rosszul látom a dolgokat, és nem láttam eleget a világból ahhoz, hogy ilyeneket írjak. és én mégis megtettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése