a mai második, mert unatkozom..

újra itt, egy rövidke poszt erejéig. először is, most úgy visszaolvasgattam a régebbi írásaimat, és azt tapasztalom, hogy esett a szint, nincsenek új ötleteim, vagy ha vannak is, nem írom le őket. szóval neked, aki most itt feltűnően olvasod ezt, javasolnám, hogy ha érdekesebb dolgokat akarsz látni, akkor lapozz vissza pár oldalt. :D a személyes kedvencem a sebességszámításos versem. olyasmiket még szívesen írnék. játszhatunk olyat, h írsz kommentbe random szavakat, én meg alkotok belőle valamit? :D az mindig mókás.

*témaváltás.*

nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon nem bírom a buszokon

- az idős néniket

- az óvodás csoportokat.

az előbbit azért mert egyszerűen nem hiszik el, hogy le tudnak majd szállni, mert el fogják engedni őket az emberek, amint megáll a busz. nem fogom elengedni a kapaszkodót, hogy elessek, csak azért, hogy ő ne érezze a fentmaradás fenyegetését.. másrészt meg, amikor felfelé szállnak, egyszerűen fellöknek mindenkit az útjukban. úgy suhannak az üres székek felé, hogy nem is értem..

múltkor meg láttam egy bottal járó bácsit a buszon, aki nemhogy valami tinédzsert állított volna fel, h engedje leülni, hanem egy ilyen felnőtt valakit. csak mert ő azon a helyen szeret ülni. vagymi..

az ovis csoportok meg azért bosszantóak, mert iszonyú hangosak és rendetlenek, és, mint valami fertőzés (ez tudom, hogy csúnya hasonlat) szétterjeszkednek a busz teljes hosszában, aztán van velük max 2 tanárnéni, akik nem tudnak elég felé szakadni, hogy mindenkit csendesítgessenek, meg hasonlók. és egy fárasztó sulis nap után arra felszállni, vagy ha ők szállnak fel később, úgy utazni, hogy óriási a hangzavar, elég kellemetlen.