életjel..

áá, hello.

igen, tényleg én vagyok, és igen, tényleg írok. hogy érdemes-e elolvasni, azt nem az én tisztem eldönteni.

érdekes, de ma több dologról is fogok írni. az első egy régebbi eset. egészen pontosan múlt szombaton történt. mókás dolog. épp pesten voltunk, és próbáltunk fuvart szerezni hazafelé, amikor megnéztem a telefonomat, és láttam, hogy van egy sms-em. vagyis, valójában 3 volt, 2 az OF-től, 1 pedig a riadóláncban előttem levő egyéntől. de ugyanaz állt bennük. nem értettem, miről szól az üzenet, de azért igyekeztem továbbküldeni. nagy nehezen sikerült is rájönnöm, hogyan kell. az új telefonommal még sosem továbbítottam üzenetet. de sikerült. amúgy az üzenet arról szólt lényegében, hogy valami fél ötkor kezdődik. szóval továbbítottam. amikor hazaértem, újra megnéztem az üzenetet, hátha rá tudok jönni, miről szólt. és akkor megláttam... az üzenet továbbításának időpontja: 18.49
velem nem mentek sokra...

a következő dolog: ma hajnali 3-kor a GreenDay egyik számára ébredtem (illetve egymás után 3 számára..), ami a szoba másik végéből hallatszott. a vicces az, hogy a hugom, akinek a telefonjából a zene szólt, nem ébredt fel rá. csak én. ezért is utálom a GreenDay-t.

még egy mai tapasztalat: kellemes dolog úgy indulni iskolába, hogy úgy érzem, a napom csodálatos lesz, és egyszerűen semmi nem ronthatja el.
kár, hogy néha mégis.

talán mára ennyi.