a szokásos reggeli készülődés, öltözködés
és reggelizés mellé ma még a pakolás is betársult. ehhez képest nem készültünk
el sokkal később, mint máskor.
úgy döntöttünk, hogy mielőtt még
nekiindulnánk sástó felé, megnézzük a horgásztavakat ott váraszó környékén.
három tó egymás után. szép látvány volt, bár túl sok érdekes dolog nem
történt..
ezután már tényleg sástó felé vettük az
irányt. ott könnyen megtaláltuk az úticélunkat, ami nem volt más, mint az
adrenalin park. közben nóri kb százszor elmondta, hogy ő ott már harmadszor
jár.
a parkolóban, az autóban ülve
megreggeliztünk, aztán nekivágtunk a kalandnak. először körbenéztünk, hogy mi
mindent lehet ott csinálni, de végül persze a bobozásra esett a választás.
eleinte nem nagyon akartam kipróbálni, de aztán végül beadtam a derekam, és én
is mentem egy kört – persze nem egyedül.
olyan félelmetes volt, ahogy dőlt
jobbra-balra.. mindig olyan érzésem volt, hogy mindjárt kirepülünk.
ezután olivér még kipróbálta azt a nagy
felfújt gömböt, amibe bele kell mászni aztán rátesznek a vízre és szenvedhetsz
azzal, hogy próbálsz felállni, de nem sikerül. vicces volt nézni, ahogy ott
küszködik.
ekkor már bőven délután volt, szóval
lassacskán el kellett indulnunk hazafelé. a gps 4 órára saccolta az utat.
közben a zenelistám végére értem, szóval olivérrel megnéztünk egy doctor who-t
is.
amikor szegedre értünk, olyan érzésem
volt, hogy végre visszacsöppentünk a civilizációba. nem mintha eger nem lett
volna civilizált, de valahogy nem ugyanaz..
szóval ott bementünk a tescoba, hogy
legyen mint vacsorázni. közben azon merengtünk, hogy milyen fura, hogy itt már
bármikor összefuthatunk ismerőssel.
ahhoz képest, hogy milyen fáradtan értünk
mind haza, én még jó sokáig fent voltam még..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése