ma reggel ismét nóri korai ébresztőire
pattant fel a szemem, és szokás szerint még visszaaludtam utána. még fél tíz
körül is tudtam volna tovább szundizni, de sajnos a folyamatos kopogtatást az
ajtón már nem lehetett figyelmen kívül hagyni (pedig én minden erőmmel
próbáltam úgy tenni, mintha nem venném észre)
a reggeli készülődés után autóba pattantunk,
és elindultunk szilvásvárad felé. ott jegyet váltottunk a kisvasútra, majd
vártunk kb háromnegyed órát az indulásáig. egy órakor már fent ültünk és vártuk
az indulást. egy kb negyedórás utazás után megérkeztünk a végállomásra, ahol
leszálltunk és nekiindultunk a visszaútnak. előtte még vetettünk pár pillantást
a szalajka-patak forrására is, meg beletettük a kezünket (jó hideg volt)
nekem erről a helyről még általános
iskolás emlékeim vannak.. ugyanezt a patak menti túrát csináltuk végig, bár a
túra-részéből nem sok maradt meg. az történt ugyanis, hogy menet közben a hátam
mögött jövő kispajtással akartam cseverészni, ezért hátrafordulva mentem, és
hát valahogy felbuktam és szépen beleültem a patakba. nem volt kellemes a
visszaút..
visszatérve a nem olyan távoli múltba,
nekem az volt a véleményem erről a sétáról, hogy túl sok ember volt ott. ha már
erdei séta, akkor ne legyen betonút, meg 30 ember még aki ott van körülöttünk.
az erdőnek az a lényege, hogy csend van és nyugalom.
ezután visszamentünk az autóhoz, és
(miután átálltunk egy árnyékosabb helyre) megebédeltük a kis szendvicskéinket.
a következő napirendi pont a kocsimúzeum
volt. nem volt valami nagy élvezet, meg kell, hogy mondjam. mármint a fejemben
nem így képzeltem a dolgot. talán dobott volna rajta egy keveset, ha fel is
lehet ülni a kocsikra, de így aztán pláne semmi izgi nem volt.
mivel enni is kell valamit, ismét útba
ejtettük az egri tescot, ami a civilizációt és az ingyen wifit jelentette
számunkra. (nagyon úgy tűnhetek, mint egy internet-függő.. én csak nem akarok lemaradni semmiről, ennyi az egész)
visszafele (teljesen váratlanul) a siroki
vár felé kanyarodtunk. én nem mentem fel, mert addigra már tényleg mindenem
fájt és mozdulni sem tudtam. ez a nap amúgy is azzal telt, hogy próbáltam
vonszolni magamat a többiek után, ez a plusz kirándulás FELFELÉ már betett
volna.
amikor visszaértünk a szállásra, nórival
majdnem rögtön nekiindultunk, hogy megnézzük a tavakat a közelben, de végül
csak a falu végéig sétáltunk el. persze utána meg is bántam, hogy elmentem,
mert tényleg nagyon nehezemre esett bármit is csinálni, ráadásul ez a tökfej
folyamatosan dalolászott, ami egy idő után elég irritáló tud lenni.. (az 'egy idő' pedig kb két másodperc volt..)
mire visszaértünk, a család többi tagja
már nagyban sütötte a szalonnát. de sajnos annyira elkezdett fújni a szél, hogy
le kellett fújni (szóvicc alert!) a szalonnasütést. nem sokkal ezután az eső is
ömlött mint a fene. néha még az áram is elment.
a napot most is közös kártyázással
zártuk, és most ismét arra várok, hogy nóri végre kijöjjön a fürdőszobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése