késés..

a banda majdnem minden tagja a próbateremként használt garázsban volt, eme garázs lacika szüleié volt, de ők nem használták, nagyon környezetbarátok voltak, mindenhova biciklivel jártak. szóval ebben a garázsban voltak, peti szokásához híven a gitárját hangolta. panni és dani együtt skáláztak, zsolti pedig megállás nélkül ütötte a ritmust. egy mondatba úgy lehetne összefoglalni, hogy a banda készül a próbára. már csak lacika hiányzik, aki kivételesen valami okból kifolyólag késni látszott. a többiek kicsit csodálkoztak, de nem aggódtak nagyon. 
egyszercsak lelkes kiáltozást hallottak, és hirtelen lacika tűnt fel, futva érkezett. 
-sajnálom, hogy késtem. közbejött valami. először reggel elaludtam.. nem csörgött az óra. el tudjátok ezt hinni? mért nem csörgött az a hülye óra? miért? - a többiek kicsit furcsán néztek, hiszen a reggeli elalvás nem okozhatta a délután négy órai késést.. lacika hadarva folytatta - aztán persze szélsebesen kezdtem öltözködni, felhúztam a pólóm, a nadrágom, a zoknim, meg a pulcsim, aztán rájöttem, hogy valami nem stimmel, és kiderült, hogy fordatva vettem fel a pólóm. akkor le kellett vennem, és újra felvennem. amikor már az öltözékem hibátlan és majdnemtökéletes volt, belepillantottam a tükörbe, és megláttam a fejem, hogy milyen kócosvagyok. namondom, ezis tökjó.. elkezdtem keresni a fésűm, de nagyon nehezen találtam, mert ugye nagy a rendetlenség. aztán végül megtaláltam. tudjátok hol volt? 
-fogalmunk sincs.. hol? - kérdezték egyszerre. panni kissé rosszallóan nézett, úgy gondolta, ennek sosem lesz vége.
-hát a helyén! képtelenség.. de ottvolt. aztán fésülködés után elindultam sietősen reggelizni, és ettem egy szelet pirítóst. csak aztán vissza kellett rohannom a fürdőszobába, fogat mosni. de aztán felkaptam a táskám, és rohantam. de beleakadt egy szögbe. elszakadt. szörnyen mérges voltam, hihetetlen, hogy ennyire szerencsétlen vagyok. persze keresnem kellett egy másik táskát, átpakolni, és rohanni és rohanni és rohanni.. rohantam is, egészen a buszmegállóig. persze, majd hülye leszek biciklizni tíz kilométert, amikor busszal tíz perc alatt bentvagyok. csakhogy a busz nem úgy jár, ahogy kéne, így picit késtem a suliból. - úgy tűnt, lacika befejezte a mondandóját. mindenki feszülten figyelt, már kezdte érdekelni őket, hogy mi lesz a végkifejlet.. de semmi. lacika meg sem szólalt. lihegett, hiszen körülbelül tíz perce folyamatosan beszélt és beszélt, szinte levegőt sem vett. végül peti szólalt meg:
-és ezért késtél most? 
-ja, nem. csak visszafelé lekéstem a buszt.