a három kismalac és a jeti
egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az üveghegyen is túl, túl azon, ahol a kurtafarkú malac túr.. vagyis.. pont ott, ahol a kurtafarkú malac túr, ráadásul a helyes kifejezés a kurta farkú malacok, merthogy hárman voltak. szóval ők voltak pont ott, ahol túrtak. de most befejezték a túrást, és elindultak a napsütötte mezőn. nagyon jól érezték magukat, hiszen nyár volt, csicseregtek a madarak, zöldek voltak a fák, és egyéb mesébe illő dolgok. aztán annyit mentek már a véget nem érő mezőn, hogy elértek a végére. és ott megálltak. merthogy nem volt tovább. mármint a mező. de akkor visszafordultak. és mentek visszafelé. közben beesteledett, úgyhogy rövidebb utat kerestek, és hazamentek, ahol anyuka sütött kakaót. és megitták. de olyan forró volt, hogy az egyik kismalacnak megégette a pici rózsaszín nyelvét. de gyorsan ivott rá kólát, és úgy jobbvolt. de csak fél pillanatig, mert aztán rájött, hogy a szénsavas innivalótól mégjobban csíp a nyelvecskéje. aztán vizet ivott. sok vizet. és akkor jobb volt. anyuka meg megmondta neki, hogy máskor legyen óvatosabb. a másik két malacocska meg nevetett rajta. de aztán a nevetéstől magukra borították a forró teát. és megijedtek. de aztán rájöttek, hogy nem is forró, és nevettek magukon. és ezért jó volt a napjuk. este ágyikóba bújtak, jó meleg takaróba. de aztán kitakaróztak, mert nyár volt, és melegük volt. aztán reggel felébredtek, és megreggeliztek. finomat ettek.
a jeti meg a hegyen él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése