"We find your American beer is like making love in a canoe. It's f*cking close to water." /Eric Idle/

2012. április 6., péntek

rant..

a világ legbutább dolgának tartom azt, amikor valakit a zenei ízlése miatt cikiznek. nem te döntöd el, hogy mit szeretsz és mit nem, nem tudod irányítani, hogy mi az, ami megfog, és mi az, amitől a falra mászol. én például nagyon sokféle zenét meghallgatok, egyszerűen ilyen széles skálán mozog a zenei ízlésem. a ducduc-től kezdve az akusztikus, lassú számokig mindent meghallgatok. de nem az én döntésem volt, hogy ez így alakult ki..
a másik dolog meg; azért utálni egy adott előadót, mert neked éppen nem tetszik a zenéje. nem muszáj hallgatni, ha nem akarod. de látványosan cinkelni, meg sértő dolgokat mondani valakiről, szerintem hülyeség. annyi más dologra lehetne fordítani az energiákat.. én sem állok neki pattogni valamelyik metálbandáról, csak mert nem tetszik, amit csinálnak.
a konkrét példa természetesen Justin Bieber. rengeteg rajongója van, ami azt bizonyítja, hogy annyira nem is lehet rossz. 19 millió ember nem tévedhet..
tegnap megnéztem a Never Say Nevert. elképesztő, hogy milyen tehetséges volt már kiskorában is, és szerintem óriási teljesítmény, hogy így be tudott robbanni. viszont ott lett elrontva az egész, hogy ráaggatták ezt a kisfiús-tinis imidzset, mert ez az, amit jól el lehet adni. mert a mai világban az embereknek ez az egyszerű, semmitmondó cucc kell, olyan refrénekkel, amik könnyen a fejedben ragadnak. ha néhány dalszöveget elolvasgatsz, mind ugyanarról szól. de az amerikaiaknak ez kell. mennyivel többen tisztelnék, ha mélyebb dalokat adnának a szájába. ettől függetlenül tényleg hihetetlenül jó a hangja, és jó érzéke van a zenéhez.
ahogy így ezeken gondolkodtam, észrevettem, hogy a fejemben 'gyerek'-ként utalok rá, mert hát annak tűnik. pedig alig fiatalabb nálam. aztán eszembe jutott George MacDonald, egy brit srác, aki talán még JB-nél is fiatalabb, de fele annyira sem híres, tehetséget tekintve semmivel sem több vagy kevesebb, de valahogy mégse jön a számra, hogy 'gyerek'-nek hívjam, mert a szövegei valahogy érettebbnek mutatják. persze teljesen más stílust képvisel, mégis jó. nem gépzene, nem 'bulizós' zene, de valamit megmozgat benned, és ezért jó. ha JB így indult volna el, talán nem tartana itt, de akik szeretik, azok tényleg a tehetsége miatt szeretnék.
van egy másik fiú, akit eleinte az 'új JB'-ként emlegettek, mert fiatal volt, és tehetséges. Grayson Chance szintén egy youtube videóval robbant be a köztudatba, amin Lady Gaga egyik számának feldolgozását adta elő. ezen kívül néhány saját szerzeménye is fent volt a világhálón. nem hallani annyit róla, mert ő azóta is saját dalokat ír, amiknek van mélyebb tartalmuk annál, hogy 'baby, baby, baby, oh', de azért ismerik 'páran' a nevét.

azt hiszem kb összeszedtem mindent ezzel kapcsolatban.
valahol meg kellett osztanom ezeket a gondolatokat, még akkor is, ha alig olvassa pár ember.

2012. március 1., csütörtök

bosszankodás..

az átlagemberek akkor ébrednek fel, amikor a telefon ébreszti őket.
és hogy én mikor ébredtem ma fel?
az úgy történt, hogy hajnali fél három körül megszólalt hugom ébresztője. van egy ilyen hülye szokása, hogy hajnalban, suli előtt tanul. szóval hajnali fél három körül megszólal. aztán három perc múlva megint. és megint. és megint. nem az, hogy néhány csörgés után felkel; ő visszaalszik, és órákon keresztül ezt nyomatja. én próbálnék visszaaludni, de bakker éberebb vagyok már, mint ő. el se tudjátok képzelni, milyen hangosan szól az a telefon így az éjszaka közepén, ráadásul nem az van, hogy rögtön kinyomja, hanem van olyan szám, ami a refrénig is elmegy, mire ő észbekap.
de azzal, hogy pár óra múlva végre felkel, még nincs vége a megpróbáltatásoknak, á, dehogy! azután, hogy kimegy fürdeni, visszajön a szobába és elkezd HAJATSZÁRÍTANI. hajnali fél ötkor. mondjuk ehhez a részhez már hozzá vagyok szokva..
ezután pedig jöhet a szokásos fiókcsapkodás, hangos lapozgatás, stb.
nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki ennyire kevéssé tekintettel másokra. olyan mókás, hogy közben meg pályázik erre a hülye ösztöndíjra, aztán fényezi magát, hogy ő milyen kedves és segítőkész az emberekkel. komolyan mondom, hülyét kapok..

2012. február 26., vasárnap

de

nincs "boldogan élnek", és nincs "amíg-meg-nem",
ez itt a valóság, de hát ilyen az élet, nem?

2012. február 10., péntek

telepátia..

mekkora királyság már, amikor a matektanár kéri az osztályt, hogy mondjon egy tört számot, és a padtársaddal ugyanabban a pillanatban, ugyanazt a törtszámot mondjátok, mindenféle előre-megbeszélés nélkül.
igen, megtörtént.

2011. december 25., vasárnap

karácsony..

halika!
boldogságos Karácsonyt mindenkinek!
nekem nagyon boldogságosan telt eddig. annyira sok mindent kaptam, hogy még mindig nem tudtam felocsúdni. három új darabbal gazdagodott a doctor who-s cuccok gyűjteménye. és ami a legjobb, hogy mind home-made. (az eddig meglévő papír tardis és a rajzolt kép mellé most kaptam egy tardis fülbevalót, egy tardis-os medált és egy david tennant-doktoros képeslapot. annyirajó!)
meg még kaptam mindenféle sminkcuccokat, meg hajvasalót, meg egy jóó meleg paplant, meg egy könyvet, új naplót, és hirtelen ennyi jut eszembe. plusz a lényeg, a legeslegjobb dolog: a Sopio kártya (de azt csak később kapom meg)! igen, tudom, nem hallottál még róla. ha érdekel, akkor www.sopiocards.com ... amúgy engem azért izgat annyira, mert az egyik kedvenc videobloggerem csinálta az unokatesójával, és nagyon menőőnek tűnik. :D szóval ki akartam próbálni. és ki is fogoom 10-21 napon belül. vagyis, már kevesebb. 7-18 nap.. :D YAAYYY.
a képről pedig annyit, hogy ezt csináltam hugomnak karácsonyilag, persze tudom, hogy a karácsonyhoz semmi köze, de azért (remélem) hugomnak tetszik. mert zsírkirály. :D kb negyedik próbálkozásra sikerült ilyenre megcsinálni. (Y)
na, akkor mára ennyi, további szép estét!
csókacsaládnak!

2011. december 13., kedd

a mai második, mert unatkozom..

újra itt, egy rövidke poszt erejéig. először is, most úgy visszaolvasgattam a régebbi írásaimat, és azt tapasztalom, hogy esett a szint, nincsenek új ötleteim, vagy ha vannak is, nem írom le őket. szóval neked, aki most itt feltűnően olvasod ezt, javasolnám, hogy ha érdekesebb dolgokat akarsz látni, akkor lapozz vissza pár oldalt. :D a személyes kedvencem a sebességszámításos versem. olyasmiket még szívesen írnék. játszhatunk olyat, h írsz kommentbe random szavakat, én meg alkotok belőle valamit? :D az mindig mókás.

*témaváltás.*
nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon nem bírom a buszokon
- az idős néniket
- az óvodás csoportokat.
az előbbit azért mert egyszerűen nem hiszik el, hogy le tudnak majd szállni, mert el fogják engedni őket az emberek, amint megáll a busz. nem fogom elengedni a kapaszkodót, hogy elessek, csak azért, hogy ő ne érezze a fentmaradás fenyegetését.. másrészt meg, amikor felfelé szállnak, egyszerűen fellöknek mindenkit az útjukban. úgy suhannak az üres székek felé, hogy nem is értem..
múltkor meg láttam egy bottal járó bácsit a buszon, aki nemhogy valami tinédzsert állított volna fel, h engedje leülni, hanem egy ilyen felnőtt valakit. csak mert ő azon a helyen szeret ülni. vagymi..
az ovis csoportok meg azért bosszantóak, mert iszonyú hangosak és rendetlenek, és, mint valami fertőzés (ez tudom, hogy csúnya hasonlat) szétterjeszkednek a busz teljes hosszában, aztán van velük max 2 tanárnéni, akik nem tudnak elég felé szakadni, hogy mindenkit csendesítgessenek, meg hasonlók. és egy fárasztó sulis nap után arra felszállni, vagy ha ők szállnak fel később, úgy utazni, hogy óriási a hangzavar, elég kellemetlen.

egy kis update..

hello, földlakók!
jelentem, leérettségiztem informatikából, 90%, meg vagyok elégedve. a baj akkor kezdődött, amikor elkezdtünk programozni. az eleje még nagyjából oké, de a harmadik óra az kegyetlen volt. :D bár utána megint visszább léptünk kicsit, szóval most nagyjából szinten vagyunk. :D majd meglátjuk, mi sül ki belőle. a vicc az, hogy az elsődleges célom nem valami infós szak, hanem az anglisztika. de hát kell egy B-terv, és ez tűnt érdekesnek. :D amúgy én rettentően izgalmasnak találom ezt az egész programozós dolgot, csak tényleg jó lenne felfogni is meg érteni, főleg.. :D

azt vettem észre magamon, hogy az utóbbi időben mindenre van kifogásom, és ez a kifogás mindig ugyanaz: nincs időm. ez egyrészt jó, mert ezért elsunnyoghatok ezt-azt, másrészt viszont nagyjából igaz is, mert rengeteget kell tanulnom. kell. nem mondtam, hogy csinálom is. :D de még mindig gyakrabban ülök le tanulni, mint az eddigi 11 évben bármikor..
az a rossz, hogy nincs időm olvasni, sorozatot nézni, lustálkodni, rajzolni.. bár a sorozatokra mindig hagyok időt, és olvasni is szoktam hétvégenként, de azt mindig megbánom, mert úgy szoktam járni, hogy már vasárnap délután van, és másnap egy halom felelés, meg doga várható.
el sem tudom képzelni, mi lenne velem, ha a lustaság mellett még hülye is lennék, és nehezemre esne megtanulni a dolgokat. szerencsére elég jó a memóriám, bár pl. töriből csak addig tudok egy-egy dolgot megjegyezni, amíg meg nem írjuk az adott dolgozatot. :D

nagyon szívesen írogatnék még, de ha belemennék nagyon a mesélésbe, akkor estig nem állnék fel innen, és amúgy sem olvasná végig senki.. :D szóval itt megszakítjuk adásunkat, a viszont látásra.