földrajz óra..

kedd van. első óra földrajz. a gyerekek unottan üldögélnek a padban, néhányan beszélgetnek, néhányan még csak ébredeznek. az utolsó gyerkőc is befut, éppen, amikor megszólal az óra kezdetét jelző csengő. a tanárnő belibeg a terembe, az osztály lassan (de biztosan) feláll. a hetes jelenti, hogy két tanuló hiányzik, aztán mormogva hozzáteszi, hogy nem neki hiányoznak, csak nincsenek jelen. az osztály vigyorog. de csak elfojtva, mert a tanárnő szigorú. szigorú, de jófej.

-jóreggelt gyerekek, remélem jót aludtatok, ideje felébredni. először is: van egy jó, meg egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?
-a jóval! - kiabál az osztály egyhangúlag.
-oké, akkor vége - mondja a tanárnő, mire az osztály kifejezi nemtetszését. - a rossz hír viszont az, hogy felelünk. - az osztály még jobban morog. - na, ki legyen a szerencsétlen nyertes? zsolti, legyél mondjuk te!
-de tanárnő, múltkor is engem feleltetett! ez nem ér! - mérgelődik zsolti.
-és most is téged foglak, na gyere ki a tábla elé, hogy jobban lássalak és halljalak!
zsolti kelletlenül felállt és kikullogott a táblához.
-első kérdés: melyek a sűrűbben lakott megyéink, és miért?
-pest megye, mert ott sűrűbben laknak az emberek! - vágja rá zsolti gondolkodás nélkül, s az osztály nevetéssel jutalmazza. a tanárnőnek ellenben nem tetszik a válasz.
-na látom, ez nem fog menni. de ez volt az utolsó, hogy megúszod!! na ülj a helyedre! jól van gyerekek, akkor most nézzük miből élünk. vegyétek elő a füzetet!
mindenki álmosan pislog, még nem tánt fel nekik, hogy zsolti befejezte a felelést, és kezdődne az óra.
-na gyerünk már, ébresztőőő!! még a kutyám is megérti, amit mondok neki.. legfeljebb csak másodszorra.. - bosszankodik a tanárnő.
-a miénk elsőre is! - poénkodik valaki hátulról.
-gratulálok, de nem ez volt a lényeg. beszéljünk az újrahasznosításról! mit szoktunk újrahasznosítani?
pár jó tipp után a leghátsó padban zsolti és padtársa újabb ötlettel rukkol elő:
-a rókabőrt is újrahasznosítják. új rókát csinálnak belőle!
-jah, ráhúzzák egy kutyára! - a körülöttük ülők röhögcsélnek, a tanár nem tudja mire vélni, így nem is foglalkozik velük.