van ezeknek az ovis miséknek egyfajta hangulata. nyilván azért tűnik kicsit bugyutának, mert alapvetően a kisgyerekeknek lett kitalálva, de mégis.. valahogy minden ezerszer mókásabbnak tűnik. pláne az a rész, amikor az összes gyerek kicsődül, és eljátsszák az evangéliumot. közben a papbácsi irányítgatja őket, hogy ki-mikor-mit csináljon. aztán megrázzák a kis csengőcskéket. mindenki egyszerre.
a kedvencem mégis a záróének. az összes dal kicsit butus, persze, mert gyerekeknek lett írva, de valahogy ez az utolsó ez mindig betesz. gyakorlatilag arról szól a dal, hogy van egy busz, ami elvisz a mennyországba, ha eleget szerettél az életedben. a refrén pedig konkrétan annyi, hogy 'autóbusz, autóbusz, autóbusz, autóbusz..' annyi vele a probléma, hogy belemászik a füledbe, és utána órákig ezt dúdolgatod magadban. na de visszatérve, ennél a dalnál szépen felsorakoznak a gyerekek a hittantanárnéni mögé, és elkezdenek vonatozni. körbejárják a termet, közben a papbácsi ott battyog hátul, és lemondóan tapsol ritmusra, amíg a gyerekek meg nem unják. utána jöhet a süti! mindig van süti. ezért is szeretünk ovis misére járni. kár, hogy csak havonta egyszer van..
2012. május 14., hétfő
2012. május 10., csütörtök
élménybeszámoló..
haligali!
hol is kezdjem.. május ötödikén elballagtunk. szomorú nap volt, de egyszer mindenki életében eljön ez a nap. ezek után az következett, hogy ÖTPERCMÚLVAÉRETTSÉGI!
hétfő reggel, hajnali öt óra, cseng az ébresztő. mintha csak egy átlagos nap lenne. csilla felkel, felöltözik, csakhogy most nem lehet ám csakúgy kikapni valamit a szekrényből. bizony ám, az érettségire illik ünneplőben menni. reggel hét óra, csilla betipeg az iskolába, összecsukja az esernyőjét és körülnéz. alig néhány ember, de szerencsére van ismerős. faliújság - 313-as terem. oké. majd..
fél nyolc körül már egész nagy a tömeg, sok 12-edikes és 13-adikos diák csak arra vár, hogy megírhassa a magyarérettségit. 7:40 körül felsétálunk az emeletre, és betömörülünk a folyosóra. egyszercsak megérkeznek a tanárok, akik kinyitogatják a termeket és beengedik a diáksereget. "üljünk egymás mögé" - ez hangzik mindenfelől, bár valójában hiába ülsz ismerősök közelében, súgni úgysem tudtok egymásnak. de azért megnyugtató a gondolat, hogy közel vannak. az igazgatóhelyettes bácsi felügyeli, hogy a kezdő énektanár rendben levezényelje a vizsga megkezdését. bár, ha őszinte akarok lenni, igazából az igazgatóhelyettes bácsi vezényelte le a vizsga megkezdését. részletkérdés. amikor az óra elüti a 8-at, az összes kisdiák megkapja a feladatsor első részét. a 301-es teremtől a 316-osig néma csend borul az iskolára. szövegértés - az érettséginek az a része, amire nem lehet készülni - vagy tudod, vagy nem. persze, tudom, mindenki úgy gondolja, hogy milyen egyszerű dolog megírni egy ilyet, hiszen csak el kell olvasni a szöveget. hát, van, akinek biztos tökéletesen megy az ilyesmi, de csilla küzd vele rendesen. egy óra elteltével elveszik a füzetkét, és odaadnak egy máskat - jöhet a 3-8 oldalas, azaz 500-1500 szavas fogalmazás. a kedvencünk. aki nagyon tud rizsázni, elvből az érvelést választja, amiben a hősiességről és a mártírhalál feleslegességéről kell írni. aki tud verset elemezni, illetve legfőképpen értelmezni, az belevág az arany jános verselemzésbe. csilla pedig, mint a diák aki csak a novellaelemzés szempontjait tudja, lendületből továbblapoz - karinthy-karcolatok összehasonlítása. hát, ha jobb nincs.. 10:15 - csilla ránéz az órára, mivel már készen is van a fogalmazással. nem tökéletes, de talán elég lesz. mivel nagyon az elején vagyunk még a három órának, amit erre kaptunk, ülök még fölötte egy keveset. amikor már elkezdik beadogatni a dolgozatot a különböző emberek, csilla is úgy gondolja, most már ideje indulni. üres oldalak áthúzogatása, boríték lenyalása, autogramm - és vége! rohanás haza enni, pihenni, és persze készülni a másnapi matekra.
már amennyire készülésnek lehet nevezni a Belga Matek című számának meghallgatását. de hát, a képletek mind benne vannak a függvénytáblában, a logikus gondolkodást pedig nem lehet tanulni, szóval olyan nagy magolásba nem is kell csapni.. este természetesen kilenc órakor fekvés, csak hogy másnap ismét menjen az ötórai felkelés. kedd reggel is esővel indítjuk a napot, mert miért ne.. az iskola megintcsak kihaltnak tűnik így reggel 7-kor, de lassan beszállingózik a NÉP. 315-ös terem. izgalmas dolog ez, ott még sosem volt óránk. most már nem is lesz. leülünk, elcsendesedünk, mindenki kipakolja a kis elemózsiáját, és 8-kor megint indul a mandula. 45 perc van a rövid feladatokra. csilla az első oldalt rögtön átlapozza - "na erre majd később visszatérünk" .. és később tényleg visszatértünk. sőt, meg is oldottuk. a vizsga második felére 135 percünk van, ami több, mint elégnek bizonyul. a B részben, ahol háromból kettő feladatot kell megoldani, szinte mindenki csuklóból kihúzza a 17-eset, mivel kell tudni hozzá, mi a szórás - hiába van benne a függvénytáblában 'átlagtól való átlagos eltérés' néven, ha az illető diákmesterember nem tudja, hogy a kettő ugyanaz. szerencsére a többi feladat megoldható, bár csillának sikerül a legkönnyebb feladatot majdnem bebukni. de végül legyőzi a problémát. amikor kimegyünk a teremből, mindenki elkezdi kérdezgetni a másikat, hogy "neked mi jött ki 'erre-és-erre' a feladatra?" "jaj de jó, nekem is!" és mindenki lenyugszik. a sulitól a buszmegállóig (10 perc!) csilla próbálja meggyőzni egyik osztálytársát, hogy a kockában az egy csúcsból, de különböző síkon induló oldalél és lapátló derékszöget zárnak be. sajnos nem sikerül, de másnapra fent említett osztálytárs rájön, hogy csillának volt igaza.
kemény fél óra töritanulással, csilla bátran vág bele a szerdai napba. a töritanárunk mindig azt mondja, túl vagyunk képezve, szóval én hittem neki. végülis tényleg nem olyan rossz.. (a rákosi- és kádár-korszakos feladatot úgy betippeltem, hogy hibátlan lett, viszont az EU-snál már nem voltam ilyen szerencsés (konkrétan 3-ból 0)) .. az esszécímek elolvasása után már teljesen meg is nyugszom; IV. Bélát, a levantei kereskedelmet és a kiegyezést kisujjból kirázom. 'this is how I roll' .. amikor a felügyelőtanár a végén átnézi, hogy mindent kihúzott-e mindenki, amit kellett, közben kiszúr egy-egy helytelen választ "hát nem tudja, hogy a tizedet nem a földesúrnak kell beszolgáltatni?!" hát, akkor már mindegy. a vizsga után csilla szépen a teremben felejti a telefonját - még jó, hogy valaki utánviszi. "csak hogy ne kelljen már visszamenned"
a hét elején még meg tudtam nyugtatni magam azzal, hogy a csütörtök még messze van, de szerda este ez már nem tűnik olyan egyszerűnek. az emelt angol érettségi alapvetően nem nehéz, de azért mégiscsak EMELT. alapvetően minden simán halad. kis segítséggel a deákosok részéről a 207-es termet is sikerül belőnünk. érezzük ám, hogy ez nem holmi középszint: egyesével hívnak be minket, ülésrend is van, és a nevünk helyett egy számot kapunk. még jó, hogy időben beengednek minket, mert a felügyelőtanár olyan lassú, hogy megalszik a tej a szájában. sorban, egytől kezdve megszámoznak minket, olyan sorrendben, ahogy leültettek. a tanárúrnak mégsem sikerül kinyögnie a hármas számot a kettes után anélkül, hogy meg ne nézné a hozzám tartozó sort a papírkáján. egy-egy vizsgarészre túl sok időt hagynak, a gyorsabbak - köztük csilla is - szétunja a fejét, mire vége. a kijelentés az íráskészségre nem igaz teljesen, bár van, aki már akkor indulni akar haza, amikor csilla még csak az ötleteket gyűjtögeti a második fogalmazáshoz. végül mindenki elér az utolsó szó leírásáig.. és mehetünk haza!
már csak a szóbelik vannak hátra! bár ez az állítás a többségre nem igaz, mivel kinek-kinek hátra van még egy-egy biológia, kémia, fizika vagy informatika. de csilla már SZABAD. egy ideig..
hol is kezdjem.. május ötödikén elballagtunk. szomorú nap volt, de egyszer mindenki életében eljön ez a nap. ezek után az következett, hogy ÖTPERCMÚLVAÉRETTSÉGI!
hétfő reggel, hajnali öt óra, cseng az ébresztő. mintha csak egy átlagos nap lenne. csilla felkel, felöltözik, csakhogy most nem lehet ám csakúgy kikapni valamit a szekrényből. bizony ám, az érettségire illik ünneplőben menni. reggel hét óra, csilla betipeg az iskolába, összecsukja az esernyőjét és körülnéz. alig néhány ember, de szerencsére van ismerős. faliújság - 313-as terem. oké. majd..
fél nyolc körül már egész nagy a tömeg, sok 12-edikes és 13-adikos diák csak arra vár, hogy megírhassa a magyarérettségit. 7:40 körül felsétálunk az emeletre, és betömörülünk a folyosóra. egyszercsak megérkeznek a tanárok, akik kinyitogatják a termeket és beengedik a diáksereget. "üljünk egymás mögé" - ez hangzik mindenfelől, bár valójában hiába ülsz ismerősök közelében, súgni úgysem tudtok egymásnak. de azért megnyugtató a gondolat, hogy közel vannak. az igazgatóhelyettes bácsi felügyeli, hogy a kezdő énektanár rendben levezényelje a vizsga megkezdését. bár, ha őszinte akarok lenni, igazából az igazgatóhelyettes bácsi vezényelte le a vizsga megkezdését. részletkérdés. amikor az óra elüti a 8-at, az összes kisdiák megkapja a feladatsor első részét. a 301-es teremtől a 316-osig néma csend borul az iskolára. szövegértés - az érettséginek az a része, amire nem lehet készülni - vagy tudod, vagy nem. persze, tudom, mindenki úgy gondolja, hogy milyen egyszerű dolog megírni egy ilyet, hiszen csak el kell olvasni a szöveget. hát, van, akinek biztos tökéletesen megy az ilyesmi, de csilla küzd vele rendesen. egy óra elteltével elveszik a füzetkét, és odaadnak egy máskat - jöhet a 3-8 oldalas, azaz 500-1500 szavas fogalmazás. a kedvencünk. aki nagyon tud rizsázni, elvből az érvelést választja, amiben a hősiességről és a mártírhalál feleslegességéről kell írni. aki tud verset elemezni, illetve legfőképpen értelmezni, az belevág az arany jános verselemzésbe. csilla pedig, mint a diák aki csak a novellaelemzés szempontjait tudja, lendületből továbblapoz - karinthy-karcolatok összehasonlítása. hát, ha jobb nincs.. 10:15 - csilla ránéz az órára, mivel már készen is van a fogalmazással. nem tökéletes, de talán elég lesz. mivel nagyon az elején vagyunk még a három órának, amit erre kaptunk, ülök még fölötte egy keveset. amikor már elkezdik beadogatni a dolgozatot a különböző emberek, csilla is úgy gondolja, most már ideje indulni. üres oldalak áthúzogatása, boríték lenyalása, autogramm - és vége! rohanás haza enni, pihenni, és persze készülni a másnapi matekra.
már amennyire készülésnek lehet nevezni a Belga Matek című számának meghallgatását. de hát, a képletek mind benne vannak a függvénytáblában, a logikus gondolkodást pedig nem lehet tanulni, szóval olyan nagy magolásba nem is kell csapni.. este természetesen kilenc órakor fekvés, csak hogy másnap ismét menjen az ötórai felkelés. kedd reggel is esővel indítjuk a napot, mert miért ne.. az iskola megintcsak kihaltnak tűnik így reggel 7-kor, de lassan beszállingózik a NÉP. 315-ös terem. izgalmas dolog ez, ott még sosem volt óránk. most már nem is lesz. leülünk, elcsendesedünk, mindenki kipakolja a kis elemózsiáját, és 8-kor megint indul a mandula. 45 perc van a rövid feladatokra. csilla az első oldalt rögtön átlapozza - "na erre majd később visszatérünk" .. és később tényleg visszatértünk. sőt, meg is oldottuk. a vizsga második felére 135 percünk van, ami több, mint elégnek bizonyul. a B részben, ahol háromból kettő feladatot kell megoldani, szinte mindenki csuklóból kihúzza a 17-eset, mivel kell tudni hozzá, mi a szórás - hiába van benne a függvénytáblában 'átlagtól való átlagos eltérés' néven, ha az illető diákmesterember nem tudja, hogy a kettő ugyanaz. szerencsére a többi feladat megoldható, bár csillának sikerül a legkönnyebb feladatot majdnem bebukni. de végül legyőzi a problémát. amikor kimegyünk a teremből, mindenki elkezdi kérdezgetni a másikat, hogy "neked mi jött ki 'erre-és-erre' a feladatra?" "jaj de jó, nekem is!" és mindenki lenyugszik. a sulitól a buszmegállóig (10 perc!) csilla próbálja meggyőzni egyik osztálytársát, hogy a kockában az egy csúcsból, de különböző síkon induló oldalél és lapátló derékszöget zárnak be. sajnos nem sikerül, de másnapra fent említett osztálytárs rájön, hogy csillának volt igaza.
kemény fél óra töritanulással, csilla bátran vág bele a szerdai napba. a töritanárunk mindig azt mondja, túl vagyunk képezve, szóval én hittem neki. végülis tényleg nem olyan rossz.. (a rákosi- és kádár-korszakos feladatot úgy betippeltem, hogy hibátlan lett, viszont az EU-snál már nem voltam ilyen szerencsés (konkrétan 3-ból 0)) .. az esszécímek elolvasása után már teljesen meg is nyugszom; IV. Bélát, a levantei kereskedelmet és a kiegyezést kisujjból kirázom. 'this is how I roll' .. amikor a felügyelőtanár a végén átnézi, hogy mindent kihúzott-e mindenki, amit kellett, közben kiszúr egy-egy helytelen választ "hát nem tudja, hogy a tizedet nem a földesúrnak kell beszolgáltatni?!" hát, akkor már mindegy. a vizsga után csilla szépen a teremben felejti a telefonját - még jó, hogy valaki utánviszi. "csak hogy ne kelljen már visszamenned"
a hét elején még meg tudtam nyugtatni magam azzal, hogy a csütörtök még messze van, de szerda este ez már nem tűnik olyan egyszerűnek. az emelt angol érettségi alapvetően nem nehéz, de azért mégiscsak EMELT. alapvetően minden simán halad. kis segítséggel a deákosok részéről a 207-es termet is sikerül belőnünk. érezzük ám, hogy ez nem holmi középszint: egyesével hívnak be minket, ülésrend is van, és a nevünk helyett egy számot kapunk. még jó, hogy időben beengednek minket, mert a felügyelőtanár olyan lassú, hogy megalszik a tej a szájában. sorban, egytől kezdve megszámoznak minket, olyan sorrendben, ahogy leültettek. a tanárúrnak mégsem sikerül kinyögnie a hármas számot a kettes után anélkül, hogy meg ne nézné a hozzám tartozó sort a papírkáján. egy-egy vizsgarészre túl sok időt hagynak, a gyorsabbak - köztük csilla is - szétunja a fejét, mire vége. a kijelentés az íráskészségre nem igaz teljesen, bár van, aki már akkor indulni akar haza, amikor csilla még csak az ötleteket gyűjtögeti a második fogalmazáshoz. végül mindenki elér az utolsó szó leírásáig.. és mehetünk haza!
már csak a szóbelik vannak hátra! bár ez az állítás a többségre nem igaz, mivel kinek-kinek hátra van még egy-egy biológia, kémia, fizika vagy informatika. de csilla már SZABAD. egy ideig..
2012. április 6., péntek
rant..
a világ legbutább dolgának tartom azt, amikor valakit a zenei ízlése miatt cikiznek. nem te döntöd el, hogy mit szeretsz és mit nem, nem tudod irányítani, hogy mi az, ami megfog, és mi az, amitől a falra mászol. én például nagyon sokféle zenét meghallgatok, egyszerűen ilyen széles skálán mozog a zenei ízlésem. a ducduc-től kezdve az akusztikus, lassú számokig mindent meghallgatok. de nem az én döntésem volt, hogy ez így alakult ki..
a másik dolog meg; azért utálni egy adott előadót, mert neked éppen nem tetszik a zenéje. nem muszáj hallgatni, ha nem akarod. de látványosan cinkelni, meg sértő dolgokat mondani valakiről, szerintem hülyeség. annyi más dologra lehetne fordítani az energiákat.. én sem állok neki pattogni valamelyik metálbandáról, csak mert nem tetszik, amit csinálnak.
a konkrét példa természetesen Justin Bieber. rengeteg rajongója van, ami azt bizonyítja, hogy annyira nem is lehet rossz. 19 millió ember nem tévedhet..
tegnap megnéztem a Never Say Nevert. elképesztő, hogy milyen tehetséges volt már kiskorában is, és szerintem óriási teljesítmény, hogy így be tudott robbanni. viszont ott lett elrontva az egész, hogy ráaggatták ezt a kisfiús-tinis imidzset, mert ez az, amit jól el lehet adni. mert a mai világban az embereknek ez az egyszerű, semmitmondó cucc kell, olyan refrénekkel, amik könnyen a fejedben ragadnak. ha néhány dalszöveget elolvasgatsz, mind ugyanarról szól. de az amerikaiaknak ez kell. mennyivel többen tisztelnék, ha mélyebb dalokat adnának a szájába. ettől függetlenül tényleg hihetetlenül jó a hangja, és jó érzéke van a zenéhez.
ahogy így ezeken gondolkodtam, észrevettem, hogy a fejemben 'gyerek'-ként utalok rá, mert hát annak tűnik. pedig alig fiatalabb nálam. aztán eszembe jutott George MacDonald, egy brit srác, aki talán még JB-nél is fiatalabb, de fele annyira sem híres, tehetséget tekintve semmivel sem több vagy kevesebb, de valahogy mégse jön a számra, hogy 'gyerek'-nek hívjam, mert a szövegei valahogy érettebbnek mutatják. persze teljesen más stílust képvisel, mégis jó. nem gépzene, nem 'bulizós' zene, de valamit megmozgat benned, és ezért jó. ha JB így indult volna el, talán nem tartana itt, de akik szeretik, azok tényleg a tehetsége miatt szeretnék.
van egy másik fiú, akit eleinte az 'új JB'-ként emlegettek, mert fiatal volt, és tehetséges. Grayson Chance szintén egy youtube videóval robbant be a köztudatba, amin Lady Gaga egyik számának feldolgozását adta elő. ezen kívül néhány saját szerzeménye is fent volt a világhálón. nem hallani annyit róla, mert ő azóta is saját dalokat ír, amiknek van mélyebb tartalmuk annál, hogy 'baby, baby, baby, oh', de azért ismerik 'páran' a nevét.
azt hiszem kb összeszedtem mindent ezzel kapcsolatban.
valahol meg kellett osztanom ezeket a gondolatokat, még akkor is, ha alig olvassa pár ember.
2012. március 1., csütörtök
bosszankodás..
az átlagemberek akkor ébrednek fel, amikor a telefon ébreszti őket.
és hogy én mikor ébredtem ma fel?
az úgy történt, hogy hajnali fél három körül megszólalt hugom ébresztője. van egy ilyen hülye szokása, hogy hajnalban, suli előtt tanul. szóval hajnali fél három körül megszólal. aztán három perc múlva megint. és megint. és megint. nem az, hogy néhány csörgés után felkel; ő visszaalszik, és órákon keresztül ezt nyomatja. én próbálnék visszaaludni, de bakker éberebb vagyok már, mint ő. el se tudjátok képzelni, milyen hangosan szól az a telefon így az éjszaka közepén, ráadásul nem az van, hogy rögtön kinyomja, hanem van olyan szám, ami a refrénig is elmegy, mire ő észbekap.
de azzal, hogy pár óra múlva végre felkel, még nincs vége a megpróbáltatásoknak, á, dehogy! azután, hogy kimegy fürdeni, visszajön a szobába és elkezd HAJATSZÁRÍTANI. hajnali fél ötkor. mondjuk ehhez a részhez már hozzá vagyok szokva..
ezután pedig jöhet a szokásos fiókcsapkodás, hangos lapozgatás, stb.
nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki ennyire kevéssé tekintettel másokra. olyan mókás, hogy közben meg pályázik erre a hülye ösztöndíjra, aztán fényezi magát, hogy ő milyen kedves és segítőkész az emberekkel. komolyan mondom, hülyét kapok..
ezután pedig jöhet a szokásos fiókcsapkodás, hangos lapozgatás, stb.
nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki ennyire kevéssé tekintettel másokra. olyan mókás, hogy közben meg pályázik erre a hülye ösztöndíjra, aztán fényezi magát, hogy ő milyen kedves és segítőkész az emberekkel. komolyan mondom, hülyét kapok..
2012. február 26., vasárnap
2012. február 10., péntek
telepátia..
mekkora királyság már, amikor a matektanár kéri az osztályt, hogy mondjon egy tört számot, és a padtársaddal ugyanabban a pillanatban, ugyanazt a törtszámot mondjátok, mindenféle előre-megbeszélés nélkül.
igen, megtörtént.
2011. december 25., vasárnap
karácsony..
halika!boldogságos Karácsonyt mindenkinek!
nekem nagyon boldogságosan telt eddig. annyira sok mindent kaptam, hogy még mindig nem tudtam felocsúdni. három új darabbal gazdagodott a doctor who-s cuccok gyűjteménye. és ami a legjobb, hogy mind home-made. (az eddig meglévő papír tardis és a rajzolt kép mellé most kaptam egy tardis fülbevalót, egy tardis-os medált és egy david tennant-doktoros képeslapot. annyirajó!)
meg még kaptam mindenféle sminkcuccokat, meg hajvasalót, meg egy jóó meleg paplant, meg egy könyvet, új naplót, és hirtelen ennyi jut eszembe. plusz a lényeg, a legeslegjobb dolog: a Sopio kártya (de azt csak később kapom meg)! igen, tudom, nem hallottál még róla. ha érdekel, akkor www.sopiocards.com ... amúgy engem azért izgat annyira, mert az egyik kedvenc videobloggerem csinálta az unokatesójával, és nagyon menőőnek tűnik. :D szóval ki akartam próbálni. és ki is fogoom 10-21 napon belül. vagyis, már kevesebb. 7-18 nap.. :D YAAYYY.
a képről pedig annyit, hogy ezt csináltam hugomnak karácsonyilag, persze tudom, hogy a karácsonyhoz semmi köze, de azért (remélem) hugomnak tetszik. mert zsírkirály. :D kb negyedik próbálkozásra sikerült ilyenre megcsinálni. (Y)
na, akkor mára ennyi, további szép estét!
csókacsaládnak!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)