nyaralás - második nap - szarvaskő, eger

újabb nap virradt, és mi újabb lendülettel vetettük bele magunkat az északi-hegység rejtelmeibe. reggel fél kilenc körül arra kászálódtam ki az ágyból, hogy a fél család már felöltözött, sőt, a fiúk már meg is reggeliztek. nagy kényelmesen én is elkészültem. kisvártatva beültünk az autóba, majd útnak is indultunk.

kb félóra autókázás után meg is érkeztünk szarvaskőre, ahol a tervezett 2-3 órás túra helyett annyit csináltunk, hogy felmentünk a ’várba’, majd lejöttünk. az egész annyi volt, hogy meredeken felfelé caplattunk, azért, hogy odafent egy vacak zászlót találjunk. ez engem nagyon emlékeztetett az osztálykirándulásra, amikor fel kellett másznunk tök magasra, aztán kiderült, hogy csak néhány nagyobb kő van ott, ráadásul a kilátást eltakarják a fák.

mindenesetre engem örömmel töltött el az a tény is, hogy a 2-3 óra helyett csak 1-et töltöttünk túrázással.

ezután a kis séta után ismét autóba szálltunk, hogy eger felé vehessük az irányt. ott kisebb kitérővel, de megtaláltuk a mcdonaldsot, ahol jóóóóót ebédeltünk. és volt wifi! civilizáció!

amúgy szép város eger, de nekem mindig szeged lesz A VÁROS. az origo. a 0,0,0,0. stbstb..

szóval ebéd után nekiindultunk a várnak. láttuk a pavane táncegyüttes előadását, (meg előtte hallottunk egy bácsit beszélni az íjakról, de számomra az annyira mérhetetlenül unalmas volt, hogy nem igazán figyeltem), majd körül is néztünk egy kicsit. jó volt az egésznek a hangulata, ahogy ott középkori ruhákban császkáltak egyesek, (jah, amúgy megemlíteném, hogy ilyen várnapok voltak v mi..), meg a műsorok..

alapvetően a várostromot akartuk megnézni, ami hatkor kezdődött, mi meg 3 körül már kifogytunk a tennivalóból. nórival ültünk kb egy órát, és néztük a kicsiket, ahogy egymással kardoznak, illetve valami verseny is volt nekik rendezve. az egyik szám az volt, hogy fel kellett venni egy ilyen nehéz sisakot a fejükre, aztán szaladni kellett, fordulni, és visszaszaladni. na már most el lehet képzelni egy 140 centis kiskölköt egy bazinagy fém sisakkal a fején.. himbálózott az rendesen.. egyik csöppség, szegény, orra is bukott.

aztán ismét a táncegyüttes lépett fel, tök menő volt, dobálták a zászlókat, meg doboltak, meg stb. nagyon LÁJKOLTAM.

eztán kezdődött az igazi show, először jöttek a törökök, imádkoztak mekka felé, aztán puffogtattak egy sort a magyarok, aztán esküt tettek. és a végén, a nagy finálé, a CSATA. na az király volt. puffogtatás, kardforgatás, halottak.. egy bábut le is dobtak fentről, mintha valaki lepottyant volna.

kellőképp elfáradva visszabattyogtunk az autóhoz és elmentünk a tescoba. hát ott semmi érdekes nem történt.

nyolc óra tájban a szállásra is visszaértünk, ettünk, majd ismét leültünk kártyázni. most pedig már kezdek nagyon álmos lenni, szóval remélem, hogy nóri hamarosan ki fog jönni a fürdőszobából..

nyaralás - első nap - pest, váraszó

a tervezett reggel 7-8 órai indulás helyett kilenc felé sikerült elhagynunk a lakást, begyömöszölődnünk az autóba és elintegetni a nagymamát. jelezném, nem rajtam múlott a késés. a kb két és fél órás autóút nekem annyiból állt, hogy betettem a fülembe a fülhallgatót, benyomtam a zenét, és ki se vettem megérkezésig. meg is lepődtem, hogy nem oda érkeztünk meg, ahova gondoltam.. merthogy közben bekerült az útitervbe az IKEA. mi nagyon szeretjük az ikeát, de most sajnos csak átrohantunk rajta..

újabb húsz perc autókázás után megérkeztünk a pesti nagyszülőkhöz. rögtön bevetettük magunkat a nappaliba, és rögtön mindenki nyomatta az internetet. jellemző..

ebéd után összenyomorogtunk a két kanapén plusz a fotelon, és néztük egymást egy ideig.  meg beszélgettünk is. aztán sajnos eljött az indulás ideje.. zutty, be az autóba ismét. még ellátogattunk az auchan-ba is, utána egyenesen váraszó felé vettük az irányt. az egyenest persze csak képletesen értem, valójában össze-vissza kanyarogtunk.

újabb két óra után meg is érkeztünk váraszóra, sőt, a szállást is megtaláltuk. nagyon jó kis hely ez. leszámítva az idegesítő kutyát, aki valahogy bejött a kertbe és ugrándozott meg minden. nem az, hogy félelmetes, de nem szeretem a kutyákat. összenyalt meg összekarmolt..

kimentünk sétálni is, láttunk egy pár pletykálkodós nénit kint ülni a ház előtt, illetve az összes kutya megugatott minket, ami mellett elmentünk. odafelé és visszafelé is. zengett az egész utca.

annyira furcsa nekem, városi lányként néha így bele-belecseppenni a falusi közegbe. valahogy minden olyan nyugodt és csendes. mondjuk újszeged sem egy hangos környék, és ott is minden második ember tart kutyát, de mégis más.. például nálunk nincs minden ház előtt ki pad a pletykálkodós néniknek.

este pedig, csak hogy meglegyen a családi nyaralás hangulata, römiztünk egy pár kör erejéig. egyszer nyertem is! most már lassan 11 óra lesz, és el is vagyok fáradva. csak azt sajnálom, hogy nincs internet.

VICCELEK! annyira nem vagyok függő.. holnap úgyis megyünk egerbe, ott valahol csak lesz wifi.

szóval most arra várok, hogy mehessek zuhanyozni, aztán aludni.

[a dátumot utólag állítottam át, azért tűnik úgy, mintha tényleg pénteken posztoltam volna]

az emberek naivak..

az emberek olyan mérhetetlenül naivak, befolyásolhatóak és gyakran buták is.
egy cég kiposztolt a facebook oldalára egy képet, ami természetesen photshoppolva volt. a képen a Vissza a Jövőbe c. filmben szereplő DeLorean műszerfala volt látható, ahogy a második filmben is van. csakhogy a filmben a legfelső dátum (vagyis a céldátum) át volt photoshoppolva 2015. október 21-ről 2012. június 27-re. és amilyenek az emberek, el is hitték, hogy a kép igazi, végig sem gondolták, hogy "hé, én láttam a filmet, és abban nem ez volt!"


persze tegnap ezzel volt tele a Twitter - én is így vettem csak észre a történteket. még azóta is benne van a top 10 World-Wide Trending Topics-ban (ezekről tweetelnek a legtöbben) a Back to the Future és Marty McFly is. persze az emberek fele arról ír, hogy nem is 2012, hanem 2015 a helyes dátum, de a másik fele még mindig arra vár, hogy Marty McFly felbukkan hirtelen, illetve panaszkodnak, hogy még nem találták fel azokat a repülő gördeszkákat.


mellesleg, egyszer már történt hasonló, 2010-ben július hatodika volt a kamu dátum. nem is értem, egyeseknek ez miért jó poén..


http://mashable.com/2012/06/27/back-to-the-future-hoax/

"Nórika nem alszik.." - vagy talán mégis?

hello!
ismét írok.
úgy tűnik, mostanában nagyon ráérek.
vagy csak hirtelen sok az ötlet. ki tudja..


elöljáróban elmondanám, hogy ez egy tipikus ott-kellett-volna-lenned sztori, de hátha így is jó lesz..
tegnap a délutáni pihenőmet töltöttem, Nóri pedig aludt. egyszer csak felriadt, rámnézett, és megkérdezte, hogy van-e, aki régebb óta itt van. megpróbáltam kiszedni belőle, hogy mire gondol pontosan, de hasonló értelmetlen mondatokat kaptam. aztán megpróbálta úgy elmagyarázni, hogy "tudod, például van, aki régebb óta tanul angolul." itt már kezdtem sejteni, hogy nincsen teljesen magánál, és ezt a véleményemet vele is megosztottam. erre elkezdett velem kötöszködni, hogy de ő teljesen ébren van és tökéletesen egyértelmű, amit mond. újfent megkértem, hogy magyarázza el, és a következő mondata valami olyasmi volt, hogy "tudod, aki idősebb, az nagyobb tányérból eszik." persze teljesen igaza van, csak váratlanul értek ezek a hirtelen témaváltások és a semmiből jött gondolatok. gondolom, a fejében teljesen logikusan játszódtak le ezek a dolgok, csak én nem tudtam követni őket. 
különben én már kb a második mondattól kezdve alig bírtam abbahagyni a röhögést, ő pedig erre kijelentette, hogy nem érti, min nevetek, mert tök értelmes, amit mond. 
kb öt perc elteltével átfordult a másik oldalára, és aludt tovább.
amúgy nála viszonylag gyakoriak ezek az alvás közben beszélős történetek. mindig elkezd velem veszekedni. néha azért, mert nem értem, mire gondol, néha meg azért, mert nem hiszem el, hogy tényleg ébren van. persze amikor utólag elmesélem neki, ő is nevet magán, meg olykor emlékszik is a beszélgetésre, csak arra nem, hogy mi játszódott le épp a fejében.


(azt hiszem, a címet illetően tartozom egy kis magyarázattal azok felé, akik nem ismerik a történetét. amikor kicsi voltam, Nóri meg még kisebb, szerettem vele játszani, de olyankor nem lehetett, amikor aludt. történt egyszer, hogy 'Nórika' mégsem aludt, és állítólag ez volt az első egész mondatom, amit valaha kiböktem. hogy Nórika nem alszik. milyen 'cukcsi'.. )

élménybeszámoló 2.0

tsókolom!


NEWSFLASH: túlestem az emelt angol szóbelin! 
maga a vizsga nem túl érdekes. talán csak annyiban, hogy kívülről, amikor más van bent, soknak tűnik egy felelet, de amikor te vagy bent, akkor úgy repül az idő, mintha dézsából öntenék.
a mókás rész az előtte/utána kép.
ELŐTTE: mindenki tiszta ideg, egymást nyugtatgatjuk, "biztos menni fog!", "jaj, csak ne *ezt-meg-ezt* húzzam", stb.
UTÁNA: teljes chillax, már az se érdekel, ha rosszul sikerült, végre túl vagyunk rajta, felhőtlen boldogság (egészen addig a pillanatig, amíg bele nem gondolunk, hogy most már aztán tényleg készülni kell a közép szintű szóbelikre is), stb.


volt ott a várakozós folyosón egy srác. egy csajnak magyarázott nagyban, olyan "beleélős" hangnemben mindenfélét - vicces jelenség volt. néha egy-egy elkapott mondatfoszlányon görnyedeztünk az elfojtott nevetéstől, de szegénykém úgy bele volt merülve a nacionalizmusba, hogy semmit nem vett észre. nagyon ment neki a gesztikulálás meg a le-fel járkálás is. tisztára, mint egy politikus, valami nagy beszéd közben. a csaj, akihez dumált, szegény nem tudott mit csinálni.. egy idő után elővett valami könyvet angol szavakkal és kifejezésekkel, azt olvasgatta, de a srácot nem nagyon hatotta meg, hogy nem figyel rá. egy ideig angolul is hablatyolt valamit, valami random témáról, "gyakorlásképpen", aztán visszaváltott magyarra,  és dumált tovább. aggódtam érte: "ha így folytatja, nem lesz hangja, mire sorra kerül.."

kisgyermekes családok miséje..

van ezeknek az ovis miséknek egyfajta hangulata. nyilván azért tűnik kicsit bugyutának, mert alapvetően a kisgyerekeknek lett kitalálva, de mégis.. valahogy minden ezerszer mókásabbnak tűnik. pláne az a rész, amikor az összes gyerek kicsődül, és eljátsszák az evangéliumot. közben a papbácsi irányítgatja őket, hogy ki-mikor-mit csináljon. aztán megrázzák a kis csengőcskéket. mindenki egyszerre. 
a kedvencem mégis a záróének. az összes dal kicsit butus, persze, mert gyerekeknek lett írva, de valahogy ez az utolsó ez mindig betesz. gyakorlatilag arról szól a dal, hogy van egy busz, ami elvisz a mennyországba, ha eleget szerettél az életedben. a refrén pedig konkrétan annyi, hogy 'autóbusz, autóbusz, autóbusz, autóbusz..' annyi vele a probléma, hogy belemászik a füledbe, és utána órákig ezt dúdolgatod magadban. na de visszatérve, ennél a dalnál szépen felsorakoznak a gyerekek a hittantanárnéni mögé, és elkezdenek vonatozni. körbejárják a termet, közben a papbácsi ott battyog hátul, és lemondóan tapsol ritmusra, amíg a gyerekek meg nem unják. utána jöhet a süti! mindig van süti. ezért is szeretünk ovis misére járni. kár, hogy csak havonta egyszer van..

élménybeszámoló..

haligali!


hol is kezdjem.. május ötödikén elballagtunk. szomorú nap volt, de egyszer mindenki életében eljön ez a nap. ezek után az következett, hogy ÖTPERCMÚLVAÉRETTSÉGI!
hétfő reggel, hajnali öt óra, cseng az ébresztő. mintha csak egy átlagos nap lenne. csilla felkel, felöltözik, csakhogy most nem lehet ám csakúgy kikapni valamit a szekrényből. bizony ám, az érettségire illik ünneplőben menni. reggel hét óra, csilla betipeg az iskolába, összecsukja az esernyőjét és körülnéz. alig néhány ember, de szerencsére van ismerős. faliújság - 313-as terem. oké. majd.. 
fél nyolc körül már egész nagy a tömeg, sok 12-edikes és 13-adikos diák csak arra vár, hogy megírhassa a magyarérettségit. 7:40 körül felsétálunk az emeletre, és betömörülünk a folyosóra. egyszercsak megérkeznek a tanárok, akik kinyitogatják a termeket és beengedik a diáksereget. "üljünk egymás mögé" - ez hangzik mindenfelől, bár valójában hiába ülsz ismerősök közelében, súgni úgysem tudtok egymásnak. de azért megnyugtató a gondolat, hogy közel vannak. az igazgatóhelyettes bácsi felügyeli, hogy a kezdő énektanár rendben levezényelje a vizsga megkezdését. bár, ha őszinte akarok lenni, igazából az igazgatóhelyettes bácsi vezényelte le a vizsga megkezdését. részletkérdés. amikor az óra elüti a 8-at, az összes kisdiák megkapja a feladatsor első részét. a 301-es teremtől a 316-osig néma csend borul az iskolára. szövegértés - az érettséginek az a része, amire nem lehet készülni - vagy tudod, vagy nem. persze, tudom, mindenki úgy gondolja, hogy milyen egyszerű dolog megírni egy ilyet, hiszen csak el kell olvasni a szöveget. hát, van, akinek biztos tökéletesen megy az ilyesmi, de csilla küzd vele rendesen. egy óra elteltével elveszik a füzetkét, és odaadnak egy máskat - jöhet a 3-8 oldalas, azaz 500-1500 szavas fogalmazás. a kedvencünk. aki nagyon tud rizsázni, elvből az érvelést választja, amiben a hősiességről és a mártírhalál feleslegességéről kell írni. aki tud verset elemezni, illetve legfőképpen értelmezni, az belevág az arany jános verselemzésbe. csilla pedig, mint a diák aki csak a novellaelemzés szempontjait tudja, lendületből továbblapoz - karinthy-karcolatok összehasonlítása. hát, ha jobb nincs.. 10:15 - csilla ránéz az órára, mivel már készen is van a fogalmazással. nem tökéletes, de talán elég lesz. mivel nagyon az elején vagyunk még a három órának, amit erre kaptunk, ülök még fölötte egy keveset. amikor már elkezdik beadogatni a dolgozatot a különböző emberek, csilla is úgy gondolja, most már ideje indulni. üres oldalak áthúzogatása, boríték lenyalása, autogramm - és vége! rohanás haza enni, pihenni, és persze készülni a másnapi matekra.
már amennyire készülésnek lehet nevezni a Belga Matek című számának meghallgatását. de hát, a képletek mind benne vannak a függvénytáblában, a logikus gondolkodást pedig nem lehet tanulni, szóval olyan nagy magolásba nem is kell csapni.. este természetesen kilenc órakor fekvés, csak hogy másnap ismét menjen az ötórai felkelés. kedd reggel is esővel indítjuk a napot, mert miért ne.. az iskola megintcsak kihaltnak tűnik így reggel 7-kor, de lassan beszállingózik a NÉP. 315-ös terem. izgalmas dolog ez, ott még sosem volt óránk. most már nem is lesz. leülünk, elcsendesedünk, mindenki kipakolja a kis elemózsiáját, és 8-kor megint indul a mandula. 45 perc van a rövid feladatokra. csilla az első oldalt rögtön átlapozza - "na erre majd később visszatérünk" .. és később tényleg visszatértünk. sőt, meg is oldottuk. a vizsga második felére 135 percünk van, ami több, mint elégnek bizonyul. a B részben, ahol háromból kettő feladatot kell megoldani, szinte mindenki csuklóból kihúzza a 17-eset, mivel kell tudni hozzá, mi a szórás - hiába van benne a függvénytáblában 'átlagtól való átlagos eltérés' néven, ha az illető diákmesterember nem tudja, hogy a kettő ugyanaz. szerencsére a többi feladat megoldható, bár csillának sikerül a legkönnyebb feladatot majdnem bebukni. de végül legyőzi a problémát. amikor kimegyünk a teremből, mindenki elkezdi kérdezgetni a másikat, hogy "neked mi jött ki 'erre-és-erre' a feladatra?" "jaj de jó, nekem is!" és mindenki lenyugszik. a sulitól a buszmegállóig (10 perc!) csilla próbálja meggyőzni egyik osztálytársát, hogy a kockában az egy csúcsból, de különböző síkon induló oldalél és lapátló derékszöget zárnak be. sajnos nem sikerül, de másnapra fent említett osztálytárs rájön, hogy csillának volt igaza. 
kemény fél óra töritanulással, csilla bátran vág bele a szerdai napba. a töritanárunk mindig azt mondja, túl vagyunk képezve, szóval én hittem neki. végülis tényleg nem olyan rossz.. (a rákosi- és kádár-korszakos feladatot úgy betippeltem, hogy hibátlan lett, viszont az EU-snál már nem voltam ilyen szerencsés (konkrétan 3-ból 0)) .. az esszécímek elolvasása után már teljesen meg is nyugszom; IV. Bélát, a levantei kereskedelmet és a kiegyezést kisujjból kirázom. 'this is how I roll' .. amikor a felügyelőtanár a végén átnézi, hogy mindent kihúzott-e mindenki, amit kellett, közben kiszúr egy-egy helytelen választ "hát nem tudja, hogy a tizedet nem a földesúrnak kell beszolgáltatni?!" hát, akkor már mindegy. a vizsga után csilla szépen a teremben felejti a telefonját - még jó, hogy valaki utánviszi.  "csak hogy ne kelljen már visszamenned"
a hét elején még meg tudtam nyugtatni magam azzal, hogy a csütörtök még messze van, de szerda este ez már nem tűnik olyan egyszerűnek. az emelt angol érettségi alapvetően nem nehéz, de azért mégiscsak EMELT. alapvetően minden simán halad. kis segítséggel a deákosok részéről a 207-es termet is sikerül belőnünk. érezzük ám, hogy ez nem holmi középszint: egyesével hívnak be minket, ülésrend is van, és a nevünk helyett egy számot kapunk. még jó, hogy időben beengednek minket, mert a felügyelőtanár olyan lassú, hogy megalszik a tej a szájában. sorban, egytől kezdve megszámoznak minket, olyan sorrendben, ahogy leültettek. a tanárúrnak mégsem sikerül kinyögnie a hármas számot a kettes után anélkül, hogy meg ne nézné a hozzám tartozó sort a papírkáján. egy-egy vizsgarészre túl sok időt hagynak, a gyorsabbak - köztük csilla is - szétunja a fejét, mire vége. a kijelentés az íráskészségre nem igaz teljesen, bár van, aki már akkor indulni akar haza, amikor csilla még csak az ötleteket gyűjtögeti a második fogalmazáshoz. végül mindenki elér az utolsó szó leírásáig.. és mehetünk haza! 
már csak a szóbelik vannak hátra! bár ez az állítás a többségre nem igaz, mivel kinek-kinek hátra van még egy-egy biológia, kémia, fizika vagy informatika. de csilla már SZABAD. egy ideig..