filmnézés..

najó, úgy döntöttem, nem próbálok meg humoros dolgokat írni.. majd esetleg néha adja magát v ilyesmi.. csak írom mondjuk a karakterekkel a történeteket, vagy valami..

a banda tagjai eldöntötték, hogy az érettségi szünetben összejönnek egy napra filmeket nézni. sajnos zsolti nem gimis, tehát neki suliban kell lennie. mellesleg meg kell említeni, hogy jól sikerült a központi felvételije, meg minden, szóval felvették az elsőnek jelölt suliba. nos. a banda tehát elhatározta, hogy kedden összejönnek lacikáék lakásában (mert ott van a legnagyobb nappali) és megnéznek egy csomó filmet. ennélfogva délelőtt 11kor találkoztak náluk, mindenki egy halom filmmel felszerelkezve. becsődültek a nappaliba és elkezdték válogatni a filmeket. 
-ezt nézzük meg! - kiáltott fel dani.
-ne, inkább ezt, ez annyira jó! - mondta panni.
-nemár. nyálas. pfuj.  - válaszolta dani undorodott arccal.
-ugyanmár! tökjó film! - érvelt panni.
-csss. gyerekek! nehogymár ezen összevesszetek! válasszunk olyan filmet, amit mindenki szeret! - tett rendet lacika.
-pont azt próbáljuk kiválasztani, te tökfej. - mondta peti nevetve.
-köhm.. nem épp úgy tűnik. - mondta lacika.
-de pedig úgy van. na csitt és figyelj. ehhez mit szóltok? - kérdezte peti.
-ohóó. szuper. ezt a filmet szeretem. többiek? - mondta panni.
-okés. tőlem mehet. - mondta lacika.
-rendben. - egyezett bele dani is.
-akkor berakom. - jelentette ki lacika, azzal berakta a dévédét.
-juhéé. popcornt? - nyújtotta a zacskót dani panni felé.
-köszi. - mondta panni, és vett egy jó nagy marékkal.
-héé, én is kérek. - kiabált a tévét túlharsogva lacika.
-csitt már, kezdődik! - csitította peti a népet.
-jólvanmár! - suttogta panni.
ezután még jó sok filmet megnéztek. a délután közepetáján zsolti is befutott, túl hangosan panaszkodva a hülye tanárokról, így kapott egy óriási "CSÖND"-et a társaságtól. gyorsan napirendre tértek az incidens felett és folytatták a filmnézést. este nyolc óra tájban indultak el hazafelé (kivéve lacikát, mert ő otthon volt) és fél kilenckor már mindenki otthon vacsorázott a családjával vagy anélkül. 

jahhátigen.

nah mivel az eddigi teljesítményemet nemigen tudtátok értékelni, most a spontanitás legszorosabb értelmében fogok csakúgyspontán írni, ami eszembejut, amikor eszembejut. mert abból is tud néha vicces dolog kijönni, de mondjuk fogadni mernék, hogy pont most nem fog. ezért aztán majd aki a végére ér megint majd csak azt mondja, hogy de hülye ez a csaj, mit szenved itt, hiszen úgyse fog tetszeni senkinek sem az, amit írogat. de én nem adom fel, mert nincs pénzem bélyegre. (: ma például olyannagyon jóvolt, mert gitároztak a 'nagyok' akik tudnak, és nekem az annyira nagyon tetszett, mert én is tanulgatok gitározni, csak hát nem járok tanárhoz meg minden, szóval csak a legalapabb dolgokat tudom, vagy talán annál picit többet. szóval annyira jólenne, hogyha tudnék úgy gitározni, és énis úgy felléphetnék a tavaszi kultúrális fesztiválon, és énekelnék, és tapsolnának, és kiabálnának, hogy 'vissza' és annyira jólenne. 

mendegél a három kismalac az erdőben és találnak egy makkot,
lehajolnak érte együtt, s beverik a kobakot,
jajjgatnak, hogy 'fáj a fejem, mi a fenéért kellett ezt,
menjünk inkább haza mostmár, és..' nemtudok erre rímet..

nah ez a spontán.. : D 

jócsá.

légy..

dani és zsolti épp próbára igyekeztek, felszálltak egy buszra. becsukódott utánuk az ajtó. 
-becsukott egy legyet is!
-hogyhogy becsukott?
-hát bentragadt a légy.
-jaaah.. szerinted mekkora esélye van annak, hogy egy légy pont akkor repül be az ajtón, amikor az becsukódik, és így pont odacsukja? -kérdezte zsolti, egészen beleélve magát a helyzetbe.
-he?
-hát na.. a légy jön X sebességgel.. repül.. és az ajtó csukódik. és pont úgy jön a légy az X sebességével, X távot, hogy az ajtó becsukódásakor pont beszorul. 
-aha. hát kicsi esély.. és akkor milyen hangot ad ki? :D
-'nyekk'.. vagy sikít! olyan magas hangon, mint az emberek akik héliumos lufit szívtak. :D
-aha.. vicces lenne.. -nevetett dani.
aztán leszálltak a buszról, és nevetgélve indultak lacikáék garázsa felé..

nahhát..

hali. (:

igazából rosszul esik, hogy senkinek sem tetszenek az írásaim.. vagyis.. csak keveseknek. úgy látszik, az emberek nem tudják értékelni az abszurd humort. meg az én humoromat.. és a fantáziámat. persze lehetséges, hogy én vagyok tényleg-gyenge.  pedig én mindent igyekszem beleadni ezekbe az irományokba, tényleg. indítottam egy szavazást.. és nem vagyok boldog az eredménytől.. ettől most elment a kedvem is, és nem biztos, hogy folytatom.. azért majd talán. de biztos, hogy még fog rólam hallani a világ. és majd mutogatnak rám amikor fellépek, hogy "te, ő volt az a csaj, akinek az a lila blogja volt.." vagy hasonlók.. (: nade mindegy is.. 

goodbye. (:

hogyan lehetne tanárként jobban megértetni és megszerettetni a gyerekekkel a fizikát? foglaljuk versbe!! :D jó, ezt nem én találtam ki.. de kezdő löketként nézzük, hogy lehetne egyszerűbben megtanítani a sebességet..? megírtam hozzá egy verset.. 

egész úton hazafelé azon gondolkodám,
vajon hánnyal szalad felém az én kutyám?
hogy tudnám ezt kiszámolni az idő függvényében,
s megadni, hogy mennyivel fut éppen?

először is megadnám az időt és az utat,
ezeknek hányadosa sebességet mutat.
ha az utat megszorzom a sebesség nagyságával,
megkapom, hogy mikor fogok ütközni a kutyával.

ha viszont az út a hiányzó mennyiség,
az időt elosztanom sebességgel elég.
ennyit kell tudni a sebességszámításról,
te kis hülyegyerek, szállj már le a padról.



öhm.. jah. ha így tanulnánk a fizikát, minden stimmolna.. :D az utolsó két sorra nem tudtam már mit kitalálni. :D

: D

ez egy annyira jó beszélgetés volt, hogy muszáj.. najó.. annyira nem különleges.. de bennem megmaradt.. :D ebédeltünk..

-te, mennyi az idő?
-negyed van.
-negyed mi?
-szerinted?.. negyed hat.. -.-'
-komolyan?
-hát persze.. -.-'
-este vagy reggel?
-este.. -.-'
-akkor ez már inkább vacsora.. gyerekek.. ma nem ebédeltem!

he he he. köszöntem. : D

cSilla I. törvénye (módosított)

hát ez elég gagyi lesz, de sok időt vaczakoltam vele, úgyhogy közzéteszem. :D nemkell bolondnaknézni. :P

megalkottam első (és talán egyetlen) törvényemet. vagymi.. nagy fizikusok, meg ilyenek alkottak eddig törvényeket, newton és a többiek, némelyik egy-egy képleten alapszik, vagy tudomisén. megalkottam hát egyet én is. ennek nincs köze a fizikához, nyugi. 

pj=pe*t

a pillanatnyi jókedv a vicc poénosságához és az ezen való nevetés idejéhez tartozó mennyiség. ez a nevetés időtartamának és a poén erősségének szorzata. 
mivel egy poénon nemigen szoktunk kb 5 percnél tovább nevetni, ezek az idők nem adnak nagy számokat, de mivel másodpercben adjuk meg, ezért nagy számmal szorozva túl nagy lenne, a pe-t ezért 1-10-ig terjedő skálán adjuk meg. 
( pe - poén erőssége | pj - pillanatnyi jókedv )

a pe mértékegysége (igen, annak ellenére h 1-10ig vesszük, van neki olyan is) cs, mert hát ebből valamit magamról is el kell neveznem. tehát a mértékegysége cs. 
a pj mértékegysége H, mert így döntöttem. 
a t-t (időt) másodpercben adjuk meg.

a jókedv persze egy számolás nélkül is tökéletesen megállapítható ( bár állítom, hogy pontatlanul ) mennyiség, illetve mégcsak mennyiségnek sem nevezném.. sőt, a számolás olykor téves is lehet.. de unatkoztam.. persze a pj-t vehetjük pillanatnyi humornak is, csak annak nem sok értelme van. de ha mégis megkíséreljük, akkor nyilván szintén óriási a tévedés lehetősége, hiszen na.. értitek. : D

mindebből következik, hogy a pe-t kiszámolhatjuk a pj és az idő hányadosaként. ennek persze semmi valóságalapja nincs, hiszen honnan tudja a számítási feladat írója megmérni pl. a poén erősségét? ez egy teljesen szubjektív dolog. tegyük fel, hogy a feladatban meg van adva egy időtartam (t), és egy pe. a kérdés természetesen a pj. de jogos a kérdés, hogyan tudja megadni a pe-t? szóval ennek az egésznek semmi, de semmi értelme sincs. de azért, ha ilyen feladattal találkozunk, csak higgyük el a feladat írójának, hogy mi hogyan merre meddig. ;)